Dőlő dominók
Milyen a kommunista Rubik-kocka? – kérdezték Pesten a hetvenes évek végén. Mind a hat oldala piros, és mégsem lehet kirakni. (A fekete humor is gyógytényező volt.)
Hogy a Birodalom 1989 után összeomlott (szinte magától), abban szerepe volt a helsinki megállapodás „harmadik kosarának” (emberi jogok, utazás, vallásszabadság), valamint néhány technikai eszköznek: sokszorosítónak, faxgépnek, szövegszerkesztőnek, televíziónak. (Az NDK délkeleti megyéiben nem lehetett fogni az NSZK televízióját. Ezt a térséget a „Mit sem sejtők völgyének” hívták.)
Jelentős része volt a „fellazításban” (ahogy akkor nevezték) a Deutsche Marknak. Az automata gépfegyvereket leszerelik a határon az NDK-sok a milliárdos hitel ellenében. Romániából kiváltanak vagy százezer svábot és szászt – fejenként 11 ezer márkáért.
Tegyük mellé a tudomány-technika blöffjét (?) is, a Teller-féle csillagháborús tervet, a bolsevik párt hervadó főtitkárainak fogyó életerejét, ezzel szemben Bush dinamizmusát, Gorbacsov felismeréseit. A perifériákon a lengyel „önmegszállást”, a román személyikultusz-giccset („a titánok titánja”), amelynek napjaiban csak sertésláb volt a hentesnél (Adidasnak hívta a nép), a gulyáskommunizmus receptjének változó arányait (melyikből legyen több a mixben?), az apokalipszis hazai operettváltozatát, a Gorenje-ragályt, s látható: egy világbirodalom bomlik elemeire, s azok tovább, más politikai matériákra.
Nem szilárdította a „vörösbőrű” útlevél iránti elkötelezettséget a nyugati tapasztalás. A reykjavíki tárgyalások alkalmával a szovjet publicista feljegyzi: „Csodálatos ország. Nincs hadserege. Az állami börtönben összesen hét hely van. Több gyümölcs, zöldség és virág kapható, mint egész Moszkvában.” Sapienti sat.
Kétféle olvasónak kínálja magát ez a könyv. Olyanoknak, akik akkor még nem éltek, ezért rászorulnak, és olyanoknak, akik éltek, de rendbe rakva az eseményeket, szívesen átgondolnák. Van mit.
(Dalos György: Viszlát, elvtársak! A szocializmus végnapjai Kelet-Európában. Corvina.)
