“Családegyesítés” Székesfehérváron

A történelemből emlékezetes, hogy I. István 1038-ban bekövetkezett halála után a kedvezőtlen politikai fejlemények sok szenvedést okoztak az özvegy királynénak, Gizellának. Néhány év múlva nem maradt más választása, mint udvartartásával együtt visszatérnie szülőhazájába, Bajorországba. El kellett hagynia Magyarországot, vele együtt fia, Szent Imre és férje, Szent István sírját is Székesfehérváron. A passaui Niedernburg kolostor főnöknőjeként halt meg 1060 körül, s ennek templomában helyezték örök nyugalomra. Imáiban azonban egészen haláláig sokat könyörgött a pogánylázadásoktól, trónviszályoktól szenvedő magyar népéért. Gizellát a katolikus egyház 1975-ben boldoggá avatta.

2007-ben a Szent Imre 1000 éve kiállításra Münchenből Székesfehérvárra érkezett Székely Bertalan hazánkban korábban még be nem mutatott festménye, mely meghitt, bensőséges kapcsolatban ábrázolja Boldog Gizellát és a kisgyermek Szent Imre herceget. (A képet később visszaszállították.) A Családok Éve alkalmából pedig már Boldog Gizella ereklyéje érkezik Passauból Fehérvárra. Így közel ezer év után tehát Szent István városában mód nyílik arra, hogy – legalábbis ereklyéikben – újra találkozzék a “Magyar Szent Család”. Szent István fejereklyéjét 1777-ben Mária Terézia hozatta vissza Raguzából, a mai horvátországi Dubrovnikból, Szent Imre ujjának csontereklyéje pedig 1930-ban érkezett vissza a németországi Aachenből Székesfehérvárra. Most pedig Boldog Gizella ereklyéje Passau püspöke, Wilhelm Schraml jóvoltából kerül Székesfehérvárra, s ily módon újra találkozhat az első magyar királyi család a királyok városában.

Mint az esemény közeledtével kiadott egyházi tájékoztató hangsúlyozza, “az ereklyék sorsa példázza, hogy hosszú évszázadok alatt, de végül begyógyulnak a történelem okozta sebek, s szentjeink közbenjárására új, boldogabb világ köszönhet ránk, hiszen Magyarország a kezdetektől, éppen szentjei által, Európa elválaszthatatlan része”.