Csak a meg nem írt könyvek nem jutnak el az olvasóhoz

„Csak a meg nem írt könyvek nem jutnak el az olvasóhoz” – ez lehetne a mottó parafrázisaként írói hitvallása. Meg kell írni mindent, magadnak és az utókornak, különben értelmét veszti az irodalom, a könyv, összeomlik a Gutenberg Galaxis. Siskin komolyan veszi az írói hivatást. Négy-ötévente jelentet meg egy könyvet - igazgyöngy sem rejtőzik minden kagylóban. Hisz a szó igazában, az olvasók visszatérésében, az irodalom erejében.

Komolyan vette ezt akkor is, amikor fiatalemberként szamizdatot terjesztett, s a pangás, majd az összeomlás esztendeiben nem vállalta a legkisebb megalkuvást sem. Még annak árán is, hogy családja sínylette meg konok igazságkeresését. Évekig csak formális kapcsolatot tartott fenn édesanyjával, aki még őszintén hitt az eszmében, melynek fia már főként torzulásait látta: a máz lekopott, a hit csökkent. S az anyát éppen az általa támogatott rendszer taszította el, még állásától is meg kell válnia.

Siskin ezt nem várta meg, elhagyta hazáját, hogy azután minden könyvében föl-föl dobott kőként visszatérjen Oroszországhoz, elmondja azt, amit gondol sokat szenvedett, győzelmeket és vereségeket átélt hazájáról.

Kritikusai a szemére vetik, hogy nem él otthon, könnyű neki, „hazabeszél” a jóléti Svájcból. Tévednek, Gorkijtól Bunyinig, Kuprinig sokan maradtak oroszok, függetlenül attól, hol éltek, hol írták remekműveiket.

A történet egyszerű, egy fiúról és egy lányról szól, akiket az első és csodálatos találkozás után elválaszt egymástól az élet, ezer kilométerek és évtizedek. Meg kell, hogy küzdjenek a boldogságukért, s közben újra és újra átélik az első szerelem melengető és hitet adó emlékét. Érzik, talán tudják ők is, hogy a levelek előbb-utóbb eljutnak címzetteikhez. S a párhuzamos sorsok valahol a végtelenben találkoznak. Mert minden út, minden élet oda vezet. Kis emberi helytállásokon, apró örömökön és nagy fájdalmakon át. Hinni kell, hogy az út végén ott vár rád a szerelem, a boldogság.

Nagy kérdésekre keresi a választ Siskin az élet adta helyzetek természetes egyszerűségével. Kapcsolatok születnek és bomlanak fel, szülők válnak el, gyermekek keresik a helyüket egy elemeire bomló világban.

A lány megküzd az utóbbi néhány évtized orosz valóságának minden csapdájával, kapcsolatokból kapcsolatokba bukdácsol. Csalódik barátaiban, eltemeti szüleit, a sors nem adja meg neki az anyaságot sem. Ráadásul orvos, nap mint nap közvetlen közelről látja és átéli a születés és elmúlás tragédiáit és győzelmeit. A fiú, egyetlen igaz szerelme, írói hivatását felhagyva bevonul. Részt vesz a világtörténelem első nagy békefenntartó háborújában, amikor a XX. század elején a szövetséges európai csapatok leverik a nyugati hódítókkal szemben felkelő bokszerek lázadását. Siskin egyik félnek sem ad igazat. Sem az őket elnyomó fehéreken bosszút álló kínaiaknak, sem az európai honfitársaikat, családjaikat felszabadító szövetségeseknek. A háború egyformán kegyetlen mindenki számára s nincs igazsága.

Az író egy interjújában elmondta, nem hisz a békefenntartásban, az európai civilizáció exportjában, az európai normák ráerőszakolásában más népekre. Hinnünk kell neki, hiszen Oroszország elmúlt száz esztendejének eseményei ezt igazolják.

Siskin szabadon közlekedik időben és térben, ahogy az események logikája megköveteli. Időtlen és hely nélküli a történet, és mégis minden a helyén van, otthon érezzük magunkat benne. Leülünk a lámpa mellé, kezünkbe vesszük a könyvet s máris a szerző útitársai lettünk, részesei mások életének, ám közben sajátmagunkkal is szembesülünk.

Nagy szavak ezek, súlyuk ne riassza el az olvasót. Siskin könyve ugyanis mindezek ellenére, vagy talán ennek is köszönhetően remek olvasmány. A szó legnemesebb értelmében az, az olvasmányosság nála nem a bestseller szitokszava. Meseszövése fordulatos, alakjai érzékletesek.

És modern, szokatlanul modern. Sokaktól, tanult, Prousttól éppúgy, mint Dosztojevszkijtől, ám az eredmény ő maga, eredeti, senkire nem hasonlító. Siskin világirodalmi jelenséggé nőtte ki magát. 21 nyelvre fordították le eddig. De térjünk vissza a könyvhöz. Belemerülünk Siskin világába s megszűnik köröttünk minden, rohanunk előre a történetben, hajt bennünket az örök emberi kíváncsiság, tudni akarjuk a végét, vajon találkoznak-e a szerelmesek? Aki elolvassa a könyvet, a szerző és önmaga összes kételyével és reményével együtt megnyugtató feleletet talál erre is.