Coco özvegye

Ki volt Coco? Hát a mayerlingi halott. Rudolf trónörökös (1858–1889), a koronaherceg, akit familiárisan így becéztek, s aki feleségének, Stefániának szóló leveleit így írta alá: „mindig hű Cocód”. S ezzel azért akadt némi baj: Rudolf nem volt mindig hű (sőt!). Stefániát magára hagyta, nemi bajjal fertőzte meg s tette meddővé, italozott és morfinista volt, boldogtalan, meghasonlott alkattal.

Ki volt Stefánia? Belga királylány (1864–1945). Anyósa, a számunkra szent emlékű Erzsébet királyné szerint: „tésztaképű, unalmas flamand tehén”. Vagyis Sisi eljátszotta fia feleségével ugyanazt, amit a zsarnok Zsófia, Ferenc József anyja tett vele ifjú asszony korában, megalázva, kiszorítva saját köreiből, gyermekei gyerekkorából.

Coco felesége rideg világba került. 16 évesen adták férjhez. Nászéjszakájukra a „micsoda kín!, micsoda undor!” szavakkal emlékezett memoárjában. A házaspár egyetlen utóda lány lett, a kalandos sorsú (szintén) Erzsébet (1883–1963). A Monarchia összeomlása után második (szocdem) férjével évtizedekig élt „vadházasságban”. Mint az egyik utolsó Habsburgot, „vörös főhercegnőként” emlegették. Anyjával alig tartott kapcsolatot, mert őt tartotta felelősnek apja öngyilkosságáért. (Ahogy Ferenc József és Erzsébet királyné is.)

Rudolf, érezvén, hogy házasságuk tönkrement, gyakran fenyegetőzött azzal, hogy megöli mindkettőjüket – állítja Coco özvegye. A trónörökösnél mindig volt revolver – teszi hozzá. És mégis: a mayerlingi tragédiára nem lehetett felkészülni. Stefánia szinte utolsónak tudta meg a szörnyű hírt. A román királyné levélben így vigasztalta: „Drágám, de hát melyik hercegnőnek könnyű az élete?!” (Na ja!)

Stefánia gróf Lónyay Elemérnél (aki 1917-től herceg!) keresett vigaszt. Emlékirata szerint meg is találta.

(Császárnénak szántak. Rudolf trónörökös özvegyének emlékiratai. Fordította: Lendvay Katalin. Európa Kiadó.)