Cigánydrámák
„És ha terhes? Legalább több családi pótlékot kapunk!” „Dolgoznod kéne már, nemcsak gyerekeket csinálni!” Részletek egy gimnáziumi diák romákról szóló darabjából. A Nemzeti Színház dokumentumdráma-pályázatot írt ki a romagyilkosságok kapcsán. A zsűri nemrég eredményt hirdetett, s két középiskolás diák munkáját oklevéllel jutalmazta. Lili 19, Sára 17 éves, verset, mesét írnak, pályáznak, ahol lehet. Hogy miért írtak a romakérdésről? Páros portrénkból az is kiderül: bár a zsűri szerint mindketten tehetségesek, ma Magyarországon ez még vajmi kevés. KRUG EMÍLIA írása.
A videón egy punk és egy raszta srác mondja a magáét.
„– Azt hiszed, kemény gyerek vagy?
– Akarod látni, mennyire?
– Jaj, már most félek!
– Óvatosan, mert leütlek!
– Vigyázz, paraszt, mert véget vetek a menetnek!
– Az lehet, de én nyerek!
– Na, ne mondd!
– Na, figyelj! Matt.”
A kamera távolodik.
A két fiú egy padon ül. Sakkoznak.
A félperces jelenet Fabacsovics Lilié. A filmezés mellett ír és dramatizál. Tavaly megnyerte a Szabó Magda esszéíró pályázatot, s Mészöly Miklós meséiből is az övé lett a legjobb dramaturgia. Első díjat hozott el a Füredi Játékszín kisebbségi együttélés témájában hirdetett drámapályázatán is.
Pedig roma–nem roma-konfliktust nem lát a környezetében. Vagyis Balatonfüreden. Az utcában rendezett porták. Liliéknél boltíves pince, a kert végében két domb ér össze, balra a katolikus, jobbra a református templom tornya, tövükben patak csordogál, a házigazdánál kétéves német vizsla bohóckodik. Idill.
Odabent bőrkanapé, kandalló, a szoba egyik sarkában csocsóasztal, a másikban zongora.
Lili osztálytársai között nincs cigány. Drámájában mégis tűéles pontossággal köszönnek vissza az előítélet szövegei. „És ha terhes? Legalább több családi pótlékot kapunk! Meg tovább van gyesen.” „Te is érezted, milyen büdös?” „Lopnak ezek mindenkitől, nem érdekli őket semmi.” Írásában ott az apa, aki kitépi gyerekének a füzetéből a lapokat – „tekerek egy cigit” –, és kisfiát küldi pénzt lopni. De ott az asszony is, aki taníttatná gyerekét. Ám a felvételin gyönyörűen éneklő gyerek megbukik, mert nem tudja, kicsoda Purcell, Beethoven, mi a Cisz-dúr mollja.
Lili írásának keretét egy zeneszerző és egy rasszista drámaíró párbeszéde adja, akik épp a romákról készülnek drámát bemutatni. Ők váltakoztatják a nézőpontokat, miközben a gyilkost egyáltalán nem ismerjük meg. Csak azt látjuk, amint fegyverét tisztítja, bakancsát fényesíti. Céloz és lő. Nem ismeri áldozatait. Az asszonyt és a fiút, aki tanulni akar.
Lili Kazincbarcikán született. Hároméves koráig a család a borsodi Putnokon élt, aztán költöztek Balatonfüredre. Édesapja köztisztviselő, édesanyja építész. Keresztanyja Sajóivánkán romákat tanít.
– Idősebbeket, akik rájöttek, fontos érettségizni. Így két-három gyerek után is beülnek a padba, és keményen tanulnak. Másokat meg tizenöt évesen elvisz a rendőr – persze ilyen is sok van. De nem szabad hinni az előítéleteknek. Nem akartam egyoldalú darabot írni. Ezért vannak benne pozitív és negatív roma karakterek. Meg a dilemmák. Egy kívülálló talán nem érti: nem mindenkinek evidens a továbbtanulás, ha közben otthon nincs, aki eltartja a kisebb testvéreket.
Lili tízéves kora óta ír. A gimnázium első éve óta tudja, dramaturg szeretne lenni.
– Az osztályfőnököm szerint legyek inkább mérnök, akkor lesz miből filmet forgatni. A megye legjobb gimnáziumába járok, az osztályban vannak a matekzsenik, itt az számít, ki milyen matek- vagy fizikaversenyt nyert meg.
Színházba azért járnak.
