Butatelefonok

Amitől egyesek szabadulnak, azt mások gondosan összeszedegetik, rendezgetik, gyarapítják, s ha már elegendő példányra sikerült szert tenniük, elnevezik gyűjteménynek. Ezúttal olyan tárgyakból nyitott kiállítást a budapesti Öntödei Múzeum, amelyeknek többsége mára a szemétdombon, jobb esetben a bevásárlóközpontok e célra rendszeresített konténereiben végezte: az első mobiltelefonokból, a bunkofonokból. Azokról a masinákról van szó, amelyek nemcsak az áruk, de a méretük és súlyuk alapján is méltán keltettek feltűnést, a mai okostelefonokhoz képest pedig igencsak buták voltak, hiszen nem tudtak telefonszámokat, adatokat tárolni, SMS-t küldeni, ami a ma kapható késői utódaik közül még a legegyszerűbbeknél is alapszolgáltatás.

Emlékeznek még a rendszerváltás körüli évekre? Amikor csaknem millióan vártak vonalas telefonra, s amikor egy magára valamit is adó politikus vagy üzletember elképzelhetetlen volt egy-egy ilyen kiskoffer méretű készülék nélkül, amelyet aztán olyan feltűnően illett használni, hogy az illető ne maradhasson észrevehetetlen. (A politikus azóta már a sokadik pártjánál tart, a menedzser pedig rég letöltötte az akkori svindlijeiért kirótt éveket.)

Láthatnak itt korai dizájnnal készült különleges darabokat, pár példányban gyártott – mert már a próbaszéria elkészülte idején megbukott – típusokat, őskommunikátorokat és pittyegőket, összesen vagy kétszázötven darabot, három gyűjtő kollekcióját. A nosztalgiautazás mellett leginkább arra jó a tárlat, hogy emlékeztessen a közelmúlt magyar történelmének egy reményteli időszakára. (Csak azt ne kérdezzék meg: miért épp az Öntödei Múzeum adott otthont az eredeti rendeltetésük szerint az életünk megkönnyítésére hivatott ősstátusszimbólumoknak.)

A tárgyak sorsán és a világ mulandóságán való eltöprengésre késztető kiállítás október végéig látható.