Birodalmi tojástánc

Elfogultságot jelentek be: alighanem az idei évad legjobb (na jó, egyik legjobb) színházi előadását láthatjuk áprilistól a Stúdió K-ban. A darab valamiért a bakfitty (így, kisbetűvel) címet kapta, talán a rendezők, Benkó Bence és Fábián Péter (K2 színház) közönségriasztónak találhatták Dürrenmatt zseniális komédiájának eredeti címét. A bakfitty ugyanis a nagy svájci drámaíró 1957-ben megjelent történelmietlen történelmi vígjátékának, A nagy Romulusnak néminemű és igen szerencsés kézzel végrehajtott átdolgozása vagy inkább továbbfejlesztése, modernizálása, meghagyva a mű eredeti formáját és szövegét. Az eredmény, a Stúdió K és a K2 színház első közös produkciója láttán maga a szerző is elégedetten csettintene.

A darab a Római Birodalom összeomlásának napján játszódik. A germánok már ante portas vannak, Romulus tisztában van vele, hogy ő a birodalom utolsó császára. Nem csak tisztában van vele, egész uralkodása alatt erre készült, az összeomlásra, esze ágában se volt egy szalmaszálat is keresztbe tenni a bukás elkerüléséért. Túlságosan is bölcs ahhoz, hogy értelmét lássa a hősi ellenállásnak. Róma már rég összedőlt, bukjon hát el végre. A szalmaszálakat inkább kedves tyúkjaira vesztegeti a császár, és mily különös, azok közül is már csak a közelgő germánok fejedelméről, Odoakerről elnevezett nemes állat tojik megbízhatóan. Míg az udvar és az idemenekült keletrómai császár lázasan keresi a megoldást vagy legalább a menekülés útját, Romulus császár békésen eszegeti a tojásokat és rezignáltan szemléli a többiek futkosását, kétségbeesett és mulatságos kapálózását, hogy elkerüljék, ami elkerülhetetlen.

Aki ezt teszi, Nagypál Gábor, aki megint briliáns játékkal örvendezteti meg a nézőket. Romulusa egyszerre idegesítően enervált és lenyűgözően bölcs. Ezer húron tudja eljátszani a hibbant tyúktenyésztő bőrébe bújt zseniális államférfit és humanista embert. Utolsó nagy jelenetük Odoakerrel (Rózsa Krisztián), amikor egymás mögött térdelve egyikük az életét, másikuk a kardját ajánlja fel ellenfelének, felejthetetlen színházi emlék lesz. Öröm volt ismét ragyogó karakterszerepben (Rupf nadrággyáros) látni a nagyszerű Spilák Lajost és köszönjük az alkotóknak a hadügyminiszter (Sipos György) számára megírt fergeteges magánszámot.

„Nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet” – mondta a költő, és mondják a bakfitty alkotói is. A hősök előbb lángba borítják a világot, aztán föláldozzák érte – másokéval együtt – az életüket. Tenyésszünk inkább tyúkokat, és ne adjuk el a gyermekünket a hazáért cserébe. Hátha az épp ettől derül majd fényre.

Ferencz Zsuzsa