Bibliofília

2013-ban Texasban megnyílt az első könyv nélküli közkönyvtár, amelyben nem „lapozgatnak” az olvasók, hanem „letöltenek”. A szöveg túléli a nyomtatási technikát.

Ez a szépséges kiállítású kötet száz klasszikus megállón keresztül kíséri végig a könyv történetét a vésett, kiégetett mezopotámiai agyagtábláktól át (ma digitalizálva hozzáférhető!) a pálmalevelek fonákjára írt üzeneteken (India, Tibet, Kasmír, Indonézia), az inkák fonalas kommunikációján át (a kiput még nem fejtettük meg), az egyiptomi papirusztekercsektől, a kézzel másolt kódexektől a gutenbergi sokszorosító technikákon keresztül az e-könyvig vezető utakon. Az információrobbanás új hardvereket, hordozókat igényelt, miközben közreadható ismereteink szaporodása is szinte exponenciális lett.

1408-ban Kínában Jung-lö elkészíttette kétezer tudós részvételével a Nagy gyűjtemény című enciklopédiát, amely a kor műveltségét fogta össze tizenegyezer (!) kötetben. Csien-lung császár ennél is alaposabb áttekintésre vágyott, Az irodalom négy ágának tárháza harmincnégyezer kötetet igényelt.

Erről a vidékről való a világ legrégebbi nyomtatott könyve is, amelyet Gutenberg találmánya előtt vagy 600 évvel készítettek Kínában. A Gyémánt-Szútra buddhista szent szöveget 401-ben fordították le szanszkritról. A tunhuangi befalazott barlangban megtalált szalagokat a magyar orientalista Stein Aurél vásárolta meg negyvenezer más tekerccsel együtt a British Library számára. (Ma ez a textus is hozzáférhető digitalizált formában.)

És ez még mindig csak a sor eleje! Hol vagyunk még a Gutenberg-galaxis kibontakozásától meg a Marconi-konstellációtól? Nem is szabad tovább kommentálni, tessék olvasgatni! Szenzációs!

(Roderick Cave–Sara Ayad: A könyv története. A barlangfestményektől az e-könyvig. Fordította: Dippold Ádám, Leyrer Ginda, Nádori Attila, Varga Csaba Béla. Kossuth Kiadó.)

Erdélyi S. Gábor