Barney és a nők: Richler regénye már filmen is

A Corner Film kicsi forgalmazó, ezért megengedheti magának, hogy csak olyan filmekkel foglalkozzon, amelyeket szeret. December elején került a mozikba a Barney és a nők című film, amely Mordecai Ríchler világhírű regényéből, az Így látja Barney-ból készült. Az alkotás promotálására ideutazott a magyar származású producer, Robert Lantos.

A sajtóvetítés után beszélgetést megelőzően elmondta, kisgyerekként nyolcévesen került el Magyarországról, ezért az anyanyelvi szókincse is megrekedt annál az időszaknál. Megállapíthattuk, hogy ennek ellenére nagyon jól kommunikál magyarul. Kiderült, hogy a filmkészítés iránti vágyat is innen hozta magával. Édesanyja abból élt, hogy otthon varrt. Ehhez viszonylagos nyugalom kellett. Mivel lehet lekötni egy élénk kisgyermek figyelmét? Természetesen mesével. Édesanyja állandóan mesélt, ő pedig szerette hallgatni a mesét. Később meg nézni. Még később pedig megjött a kedve ahhoz, hogy ő maga is meséljen.

A Barney és a nők közel egy évtizedig készült. – Több filmmel is sokáig elbíbelődtem, volt, amelyikkel hat évig, de ilyen sokáig egyikkel sem. Mordecai Richler a barátom volt – meséli a producer. 1985-ban ismerkedtek meg, az író művéből készült Joshua Then and Now forgatásán (magyarul a Légy bátor és erős! címen futott a könyv és a film is.). Az Így látta Barney-t (így fordították magyarra a könyv címét) még megjelenés előtt, levonatban elküldte az író, már akkor készültek az adaptációra.. A forgatókönyv első változatát még Richler készítette el, aztán megbetegedett, kórházba került és meghalt.

– Egyedül maradtam – folytatja Robert Lantos. – Mivel Mordecai nagyon aprólékos volt, mindig az járt a fejemben, hogy ő mit szólna, elégedett lenne-e a készülő forgatókönyvvel. Attól féltem, ha nem olyanra sikeredik, ami neki is tetszene, akkor megbűnhődöm. Ez egy nagyon vastag regény. Eleinte azt vártam az új forgatókönyvíróktól, hogy az egész történetet mindenestül szuszakolják bele a filmbe, ezért mindenből kevés került bele. De nehéz beleszeretni abba, akit alig ismerünk. Michael Könyves, aki a végleges forgatókönyvet jegyzi, végül meggyőzött: csak úgy tudjuk igazán megismertetni a szereplőket, ha kihagyjuk a könyv jó részét. Szelektálni, de egyben hű maradni Richler művéhez és a szereplők karakteréhez, ez volt az igazán nehéz és hosszadalmas feladat.

Amikor arra kérem, emlékezzen vissza, hogyan dolgoztak együtt Richlerrel, milyen munkatárs volt, így válaszol. – Sokszor ebédeltünk illetve vacsoráztunk együtt. Mordecai szeretett jókat enni és inni. Főleg inni. Mindig nagyon figyelmesen végighallgatott, ám abban a percben, hogy elváltunk, elfelejtett mindent, és azt írt, amit ő akart. Jó, jó, átdolgozom, mondta mindig a beszélgetés végén. És átdolgozta. De sosem azt írta, amit én javasoltam.

Mire számít, mekkora lesz a közönsége a Barney és a nőknek nálunk? – kérdem. Robert Lantos úgy gondolja, hogy a Barney és a nők nem a tiniknek és a nagyon fiatal felnőtteknek szól.

– A filmek túlnyomó többsége ezt a generációt, a 25 év alattiakat célozza meg. Ha ők megjelennek a moziban a bemutatót követő hétvégén, és nézettséget produkálnak, akkor a film kasszasiker. Tapasztalatom szerint ez a film esősorban a 35 év felettieknek jön be, de ők nem járnak sokat moziba. De ha van jó reklám és kritika, akkor jönnek. Így történt ez Kanadában, Amerikában, Ausztráliában, Spanyolországban és Olaszországban is.

Az amerikai sikert az is segítette, hogy a Barney-t játszó (és egyébként olasz felmenőkkel rendelkező) Paul Giamatti Golden Globe-ot kapott ezért az alakításáért. Az olasz sikert az fokozta, hogy Richler könyve valódi bestseller volt ott, és emiatt országos lapok is első helyen írtak a filmről. Az Így látta Barney itáliai sikere miatt döntött úgy Mordecai Richler és Robert Lantos már a forgatókönyv első verziójánál, hogy a regénybeli párizsi jeleneteket Rómába helyezik át. – Nagyon szerettek ott minket – mondja a producer. – Másrészt amerikai művészek Párizsban, a Montmarte-on, ezt filmes szempontból kissé lerágott csontnak tartottuk.

A filmben több ismert rendező is feltűnik egy-egy cameoszerepben: – Összehívtam a környéken található barátaimat, ígértem, jól fognak szórakozni – mondja erre nevetve Lantos. Ő is megjelenik pár pillanatra a filmben, eredetileg szövege is volt, de azt igen hamar kivágta. Atom Egoyan és David Cronenberg szappanopera-rendezőt alakít, Denys Arcand főpincért, Ted Kotcheff pedig vonatkalauzt, utóbbi egyébként Richler egyik legjobb barátja és két korábbi filmjének rendezője is volt. Ők mind szívességből vállalták a szereplést, de a színészeket sem kellett győzködni. Kivéve egyvalakit, a Barney apját alakító Dustin Hoffmant, őt viszont nem volt könnyű megszerezni.

– Elküldtem neki az ügynökén keresztül a forgatókönyvet – idézi fel a producer. – Telt-múlt az idő, de nem olvasta el. Nem szögezhetek pisztolyt a halántékához, hogy olvassa el, közölte a producer. Ekkor megkértem egy közös színészismerősünket, hívja fel ő Hoffmant, aki erre elolvasta a forgatókönyvet, és jelentkezett, hogy vacsorázzunk együtt. Így lett, és ő rögtön azzal dobbantott, hogy nem vállalja, mert ez a szerep túl kicsi neki. Én a Barney vagyok, miért ajánlod fel helyette az apját, kérdezte. Mire én: igen, csakhogy harminc évvel ezelőtt lettél volna a Barney. Lehet, hogy igazad van, mondta szomorúan, de akkor is kicsi a szerep. Ezután többször találkoztunk, még az is kiderült, hogy a Los Angeles-i házam 500 méterre van az övétől. Egyszer csak azt mondta: van a regényben egy jelenet, amelyet nagyon szeretek, de a forgatókönyvből hiányzik, miért? Hát, mondom, benne lehet, sőt, valamikor benne is volt. Ha eljátszod a szerepet, visszatesszük. Mire ő: ha ez a jelenet benne lesz, TALÁN eljátszom. Végül eljátszotta.

A jelenetnek egyébként magyar vonatkozása is van, de nincs okunk a büszkeségre miatta. Barney (második) lakodalmán a rendőr papa történetekkel szórakoztatja a násznépet. Azzal például, amikor kuplerájban razziázott, csak módjával, persze, mert neki semmi baja a lányokkal, hiszen minőségi szolgáltatást nyújtanak, szóval ment szépen a látszatrazzia, amikor egy slivovicával átitatott őrült magyar náci (crazy Hungarian Nazi) dühödten széket ragadott és nekitámadt, amúgy csont meztelenül, a többit meg ne részletezzük. Nem dagad a honfiúi kebel, de a jelenet bekerült, és ezzel Hoffmant is sikerült megnyerni a filmnek.

Robert Lantos jövő nyáron kezd ismét forgatni. – Ajándék magamnak – mondja a következő filmjéről, amelyet romantikus komédiának tervez. – Olyan régen szerettem volna egy ilyen csinálni, ezzel még tartozom magamnak. Szabó István Csodálatos Júliája ugyan hasonló volt, de mégsem az. – Nem vagyok már annyira szorgalmas – teszi hozzá – most már csak 2-3 évente hozok ki egy filmet. Ez is regényadaptáció lesz. Bár pályafutásom során „munkaköri kötelességből”számtalan forgatókönyvet olvastam, talán ha egyszer történt meg, hogy megtetszett az egyik, és megfilmesítettem. Állandóan bombáznak a forgatókönyvekkel, de nem várok ezektől sokat. Nálam ez inkább úgy kezdődik, hogy olvasok egy regényt, ami megtetszik, vagy találkozom egy rendezővel, akinek van egy jó ötlete.