Az elszigetelt Magyarország barátokat keres magának

Március 23-án jön el az ideje: ezen a napon ünneplik Budapesten és Varsóban a magyar-lengyel barátságot. Az alkalom viszonylag új. Ezt Aa szoros történelmi kötelékekre utalva a barátságot 2007-ben rögzítette törvényben mindkét parlament– méghozzá egyetlen ellenszavazat nélkül.

Pontosan tíz nappal ezt megelőzően már lehetősége lesz Varsónak arra, hogy ezt az elméletben létező barátságot a gyakorlatban is kimutassa. Március 13-án döntenek az EU-tagállamok pénzügyminiszterei arról az EU-bizottsági javaslatról, hogy megbüntetik-e Magyarországot a költségvetési hiánya miatt. Konkrétan az EU kohéziós alapjából 2013-ban esedékes támogatások felfüggesztéséről van szó. Budapest számára nagyon sok pénzről, 500 millió euróról van szó, ami a GDP 0,5%-ának felel meg.

Amint azt a „Világgazdaság” című magyar napilapnak állítólag sikerült kiderítenie, a kulisszák mögött Orbán Viktor kormánya igen intenzíven fáradozik azon, hogy szövetségeseket találjon a valószínűleg március 13-án szavazásra előterjesztendő Bizottsági javaslat elmeszeléséhez. A vétóhoz minimum 91 szavazatra van szükség, és az Európai Tanácsban Magyarországnak 12 szavazat van.

„Visegrád”-csoport titkolódzik

A barátsági nyilatkozattól eltekintve Lengyelországnak két további oka is lehetne arra, hogy szövetségesnek ajánlkozzon Magyarország számára: mindkét ország alapítója a Visegrádi-csoportnak, amelynek Csehország és Szlovákia is a tagja, valamint Donald Tusk, Lengyelország miniszterelnöke, januárban védelmébe vette Magyarországot, és mindenkit óvott a Brüsszelben nem igazán közkedvelt magyar kollégája elleni európai hajtóvadászattól.

Ezzel az üggyel összefüggésben meglehetősen tartózkodóak a varsói külügyminisztériumban: „Budapestről semmiféle hivatalos megkeresés sem érkezett” – állítják egy szűkszavú állásfoglalásban. Teljesen megválaszolatlan maradt az a kérdés, hogy támogatják-e Magyarországot az EU pénzügyminisztereinek a tanácsában, amelyben Lengyelországnak csupán 27 szavazata van.

Szlovákia sem engedi, hogy belelássanak a kártyáiba, miközben Pozsonyban egyértelműen árnyaltabb a hangnem, ami tekintettel a szlovákiai magyar kisebbség körüli súrlódásokra, egyáltalában nem meglepő. „Valamennyi EU-tagállamot készek vagyunk támogatni, amely betartja a szabályokat” – mondja Luboš Schwarzenbacher, Mikuláš Dzurinda külügyminiszter szóvivője, aki lélegzetvételnyi szünet nélkül, rögtön megemlíti azt is, hogy Szlovákiában alkotmányos törvény rangjára emelték az adósságféket is.

A szomszédos Csehországban sem akart a külügyminisztérium bármiféle kommentárt fűzni ehhez az ügyhöz. Magyar médiatudósítások szerint azonban Prága máris jelezte, hogy elutasítja a pénzbüntetést.

És mi a helyzet Ausztriában, amellyel szintén nem zavartalanok a kétoldalú kapcsolatok? (kulcsszó: devizahitelek). Magyarország bécsi nagykövete, Szalay-Bobrovniczky Vince mindenesetre reméli, hogy „osztrák barátaink támogatják az álláspontunkat”. Ez a remény kicsit illuzórikusnak tűnhet: „Nem tudom, hogy miként lehetne megakadályozni ezeket a szankciókat, amelyek az EU jogszabályaiból következnek” – mondja Harald Waiglen, a pénzügyminisztérium munkatársa. Egy utána vetett megjegyzés: „Az utóbbi évek tapasztalatai megmutatták, hogy mennyire fontos, hogy időben fellépjünk a hiány ellen”.

Fordította: dr. Gonda László