Az elit szétverése
A birodalmi német gimnázium a huszadik század első felében, a Gorkij Iskola a negyvenes-ötvenes években tett az aktuális elitnevelés érdekében erőfeszítéseket. Ezeknél hosszabb és jobban „kijárt” úton haladt a francia minták nyomán (École Normale Supérieure) létrejött felsőfokú egyetemi műhely, az 1895-ben alapított és 1950-ig a régi keretei között létezett Eötvös Collegium. Célja a tanárképzés „megemelése” volt, amelynek szétsugárzó hasznát a vidéki katedrákon mérhették.
Az Eötvös Collegium több volt oktatási intézménynél. A magas színvonal erős önkormányzati, önigazgatási hagyományokkal, tehetséggondozással kapcsolódott össze. A tudományok tiszteletét és intenzív művelését elvárták, amint az érvelő vitákat is. Elutasították a tekintélyelvűséget, az előítéletességet, az akadémizmust. Igényelték a nyitottságot, a tehetség kiművelését, a toleranciát, a humort és az iróniát. „Szabadon szolgál a szellem” – fogalmazta meg dialektikusan Keresztury Dezső igazgató.
Tudható: a népi demokrácia építése során az „élcsapat” nem sok gondot fordított az elitnevelésre, sőt: a fogalom maga is gyanússá vált. A „munkásosztályhoz és parasztsághoz hű” népi értelmiség nem az Eötvös Collegiumban nevelkedett, ahol ezüst evőeszközzel terítettek asztalt. (Célja volt ennek is, nem sznobizmus!)
Amikor a pártpolitika beteszi a lábát a Ménesi úti intézménybe, csakhamar szembefordítja egymással a diákokat. Mai csúcsértelmiségünk idős képviselői akkoriban igencsak naivan vagy „korhűen” politizáltak (és ez a legszelídebb jelző, amelyet kimondhatunk). A hallgatók közül számosat kizártak, Kosáry lemondott, helyén az a Lutter Tibor lett igazgató, aki korábban a birodalmi német gimnázium tanerője volt. Az Eötvös Collegiumot szétverték, helyén a magasztos feladatokkal bíró Tanfolyamellátó Nemzeti Vállalat rendezkedett be. Sapienti sat.
(Iskolák és rendszerek. A kollégium végnapjai. Dokumentumfilm. Rendezte: Papp Gábor Zsigmond. DVD. Háromlemezes limitált változat. Kiadta a Budapest Film Kft.)
