Az árulók

Gulyás Gergely a lex Biszku és a beígért jóvátételi adó kapcsán napirend előtti felszólalásában a következőket mondta: „Az Alkotmánybíróságnak a Zétényi–Takács-törvény-nyel kapcsolatosan hozott szerencsétlen határozata mellett az árulók cinizmusa volt az, ami elgáncsolta, illetve lehetetlenné tette, hogy érdemi igazságtételre már az első szabadon választott Országgyűlés időszakában sor kerülhessen.”

Kik is ezek az „árulók”? Mindenekelőtt Orbán Viktor, aki felszólalásában nyomatékosan kérte a beterjesztőket, vonják vissza a törvényjavaslatot, mert „ha ezt így folytatjuk, ennek csak kárát fogja látni az ország, és szétverjük az első szabadon választott magyar parlamentet”. Az árulók közé tartozik az egész akkori Fidesz-frakció, amely – egyetlen pártként – egyöntetűen nemmel szavazott.

Áruló az ’56-os halálraítélt Mécs Imre, aki – ma is aktuális – felszólalásában elutasította a törvénytervezetet, és egyebek mellett ezt mondta: „Minden energiánkat össze kell szednünk, hogy... rendbe hozzuk a gazdaságot, hogy viszonyainkat rendbe hozzuk, hogy politikai életünket tisztességessé tegyük. Nincs arra energiánk, hogy 35-45 évvel ezelőtti ügyekben kutakodjunk, arra kössük le a nemzet energiáját.”

Áruló egy másik ’56-os halálraítélt, Göncz Árpád, aki nem írta alá a törvényt, és kérte az AB állásfoglalását.

Természetesen áruló Sólyom László, az AB elnöke és az AB tagjai is, akik alkotmányellenesnek minősítették a Zétényi–Ta-kács-törvényt.

Íme, a mérleg: az egyik serpenyőben Gulyás és támogatói (így a mai Orbán Viktor is), a másik serpenyőben ’56-os halálraítéltek, az akkori Orbán, Sólyom László és mások mellett például Szent-ágothai János.

Kerekes Ottó
E-mail