Arisztokráciát akarunk?

Elhívottakról és arisztokratákról szólt Balog Zoltán miniszter az aradi vértanúk emléknapján, 2012. október 6-án.

Azt mondta róluk, hogy ma is „kötelességük a szolgálat komolyanvétele”. Eszembe jutott Emma néni, a mindkét lábára amputált nagymama és unokája, akit az elhivatott Fidesz–KDNP XV. kerületi polgármestere és országgyűlési képviselője júliusban kilakoltatott, és a nyolcgyermekes Csiky család, amelyet most készül kilakoltatni. Azután arra a közmunkásra gondoltam, akinek 47 ezret fizetnek napi nyolc óráért. A tanárokra gondoltam, akik az elhivatottak újabb megszorító intézkedései miatt nem számíthatnak többé fizetésük még oly kismértékű kiigazítására sem. Az adósrabszolgaságba került devizahitel-károsultak is eszembe jutottak. Feltettem magamban a kérdést: vajon tényleg elhiszik-e Balognak, hogy az arisztokráciától remélhetik polgárjogaik helyreállítását?

Már csak halovány emlékként fordult meg a fejemben az elhivatottak ígérete egymillió munkahelyről, ellenben annál világosabbá kezdett válni bennem az új földtörvény valódi célja: az arisztokrácia anyagi megalapozása a nagybirtokrendszer restaurálásával. Kezdtem megérteni, miért akarják kiszorítani a választásra jogosultak köréből a nép egy részét. Hisz miért volna szükség a voksunkra, ha mást akarunk, mint az arisztokrácia szolgálatának komolyanvételét?

Lehet, hogy tényleg nem marad más hátra, mint megvédeni a demokráciát az elhivatottak uralmától, és olyanokra bízni sorsunkat, akik nem tartják magukat felsőbbrendűnek, hanem egyszerűen csak embernek!

Simó Endre
E-mail