André Kertész képei Stockholmban
Mint a kor számtalan csavargó művésze, André Kertész is beleszeretett a parkjaiban, bulvárjain, szalonjaiban, kávéházaiban elevenen élő Párizsba – amint leszállt a budapesti vonatról, 1925-ben. Az inspiráló környezet rövidesen felszínre hozta a magyar fotográfus tehetségét is. "Bármit is csináltunk, Kertész megelőzött bennünket." – mondta róla a nem kevésbé nagyszerű Henri-Cartier Bresson.
A stockholmi Fotografiska , érdeklődéssel várt tavaszi kiállításán, André Kertész párizsi periódusának képeire fordítja spotlámpáit. E legjobbnak tekintett korszakának jól ismert fekete-fehér fotói sorakoznak most a régi vámház hófehér falain. Az avantgard Parizs meghatározó személyiségei – mint Mondrian, Léger, Chagall – és mások portréi mellett, a lendületesen változó város, kertészesen meglátott és megörökített, s ma már klasszikusnak számító életképei és csendéletei láthatók.
1928-ban Kertész az elsők között kezdett használni Leica gépet. Imádott a város utcáin, terein flangálni, s a téma valahogyan mindíg szembe jött vele. Nem is nagyon válogatott, nem is nagyon fontolgatott. De látott!
Utólag többen leírták róla: a hétköznapi pillanatok poétája volt.
Azonban több évtizednek kellett elmúlnia ahhoz, hogy a közönség újra s igazán rácsodálkozzon a párizsi korszak egyszerűségükben nagyszerű képeire: 1963-ban, egykori barátja és ügynöke, Jacquline Paouillac tárta a nyilvánosság elé újra, az általa korábban a náci megszállás allatt rejtegetett képeket. 1984-ben Kertész a francia kulturális minisztériumnak adományozta a francia korszak fotográfiáit. A mostani stockholmi kiállítás is a Ministère de la Culture et de la Communication France, valamint Jeu de Paume által a Médiathèque de l'architecture et du patrimoine közreműködésével jött létre a Fotografiska-ban.
André Kertész budapesti zsidó polgári családba született 1894-ben. Kamaszkorában kezdett érdeklődni a fotozás iránt, s mint annyian mások, eleinte családtagjait, barátait ültette gépe elé és a magyar vidéki életet pásztázta kamerájával. Besorozott katonaként, az első világháború során is folytatta ezt, míg egy sérülés haza nem fordította. A huszas évek közepén aztán Nyugat-Európa felé vette az irányt, s az akkori pezsgő Párizsba érkezve érezte úgy: számára való hely! Az ott eltöltött évtized alatt nem csak keresett sajtófotósként (VU, Frankfurter Illustrierte) és nem csak sikeres kiállításokkal szerzett nevet magának a szakmában, de iskolateremtővé is vált.
1936-ban átcsábította a 'feltörekvő' New York, s feleségével együtt odaköltözött. Karrierje a legnagyobb lapok (Look,Harper’s Bazaar) oldalain, a legnevesebb kiállítótermek falain futott tovább, egészen haláláig (1985).
Kapcsolódó link:
Még több érdekes olvasnivaló a SVÉDASZTALkínálatában
