Abszolút hibátlan
Először a csodálatos Mary Poppins énekli ezt magáról, a hozzá úgy illő szerénységgel, aztán, egy felvonással arrébb már a Banks gyerekek dúdolják neki, visszatértének örömére. De dúdolhatjuk mi is, a Madách Színház új bemutatóját látva. Itt minden a helyén van (semmi sincs a helyén, de Mary egyetlen mozdulatára a helyére kerül, pikk-pakk): a zene, az ének, a tánc, a koreográfia, az animáció (ezúttal ne gyerekfelügyeletre gondoljanak), a díszlet, a jelmez, a bűvésztrükkök meg a röptetés.
Így képzeli az ember a professzionalizmust.
Csak azt nem értem, miért kellett ahhoz negyven év, hogy valakik rájöjjenek, a felejthetetlen mozifilmből kis befektetéssel pompás musical szerkeszthető. Na mindegy, lényeg, hogy rájöttek, és néhány év késéssel ez az újrafutózott Mary Poppins megérkezett magyar földre is, hogy hazai ízekkel fűszerezve elinduljon nálunk is a sikerszéria irányába.
Olyan az egész, mint egy születésnapi ajándék. Díszes doboz, amelyből újabb díszes doboz kerül elő. Aztán még egy és még egy – és mi boldog csomagnyitogatással töltjük ezt a három órát.
Mindenkit dicsérnünk kell (szívesen tesszük), a legkisebbtől a legnagyobbig – életkori és szerepméreti értelemben egyaránt. Szirtes Tamás olyan csapatember, aki szívén viseli valamennyi játékosának gondját: súlyt helyez rá, hogy mindenkinek legyen módja kiragyogni a kórusból, még a kórusnak is. A szereplők lubickolnak a játékban (a hármas szereposztásból nekem a Mahó Andrea–Szente Vajk–Szerednyey Béla–Ladinek Judit-csoport játékát volt módom élvezhetni), a nézők pedig a fülbemászó dallamokban, a pazar, folyton változó színpadképben és az összjáték megannyi finomságában.
Bizton állíthatjuk, hogy a Madáchban sokáig nem fordul még a szél, s csodálatos Mary számtalan előadáson át velünk marad.
A darabra is igaz egyik slágerének vezérszava: supercalifragilisticexpialidocious! (Magyarra, ha jól értettem, így ültették át: szuperfenofreneticomaxikapitális! Szöveghű, annyit mondanék.)
