A velünk változó történelem

Bayer Zsolt, a Simicska-háború kirobbanásakor, február 7-én a Magyar Hírlapban még ezt írta: „Te is tudod, én is tudom, kedves Lajos, hogy nélküled már nem lenne Fidesz. Már 94 óta nem lenne”. Aztán eltelik egy hónap, zajlanak a csaták, mígnem Simicska interjút ad, az ügynökvádas interjút. Bayernek erre is lépnie kell, tehát gyorsan cikket kanyarít, ebben a cikkben pedig már ezt írja: „Most érett be igazán a Puch Lászlóval ápolt barátság”.

Aki nem tudná, Puch László az MSZP pénztárnoka volt.

Szaladjunk vissza 2004 tavaszáig, és idézzük fel, amikor Dávid Ibolya – Mong Attila és György Bence könyvére alapozva – előállt a „70% – 30%” kampánnyal. Dávid Ibolya azt állította akkor, hogy a két nagy párt gazdasági háttéremberei kiegyeztek abban, hogy állami beruházásokat felülértékelnek, az így szerzett hasznot pedig – attól függően, ki van épp hatalmon – a már említett arányban osztják el egymás között. A két párt gazdasági háttéremberei pedig Puch László és Simicska Lajos voltak. Bár pletykák mindig is terjengtek összejátszásokról, Dávid Ibolya felvetését a Fidesz harciasan tagadta. Kövér László például azt mondta, hogy csak azért kerüli a rá néha jellemző erőteljesebb fogalmazást „mert mégis csak egy hölgyről van szó”, bár máshol már úgy fogalmazott, hogy Dávid Ibolya kifejezetten durva, rágalmazásszámba menő állításokat fogalmazott meg.

Pokorni Zoltán megbocsáthatatlannak, hihetetlen hazugságnak nevezte Dávid Ibolyának a két nagy párt gazdasági háttérüzleteléséről szóló állítását, „...azt gondolom, hogy az MDF elnöke megbocsáthatatlan hibát vét, hogy vádaskodik, valótlanságot állít, magyarul hazudik...”, szomorkodott Pokorni egy interjúban.

Mivel ez volt az akkor kiadott párt-irányelv, Bayer Zsolt is ugrott, akkor még a Magyar Nemzetbe írta cikkeit, e témában a sokat sejtető „Hölgy egyszerű, túrós rétessel díszített kalapban” című dolgozatot jegyezte március 27-én. Gondolom, nem meglepő, hogy Bayer a rá jellemző stílusbravúrral igaz, de eléggé neheztelően ír Dávid Ibolyáról, csak egy rövid idézetet teszek ide: „...Majd elolvasta újra, immár nagyítóüvegen keresztül. És nem csalódott, ott volt a bizonyíték, oda volt írva, hogy a legendák szerint, a két nagy párt mutyizik, és hogy 30:70 százalék arányban... És Ibolya felöltötte egyszerű, túrós rétessel díszített kalapját, és nekivágott a nyilvánosságnak...”

Tizenegy évvel később, mivel a pillanatnyi érdek a Simicska-háborúban ezt kívánja, Bayer nagy igyekezetében utólag igazolja az akkori pletykákat, nem zavartatván magát azzal, hogy a komplett Fidesz vezérkart hazudtolja meg.

Persze, az is lehet, hogy ez csak a G. Fodor által is említett „uralni a pillanatot” művészete, miként az is lehet, hogy nemcsak Bayer, hanem az egész fideszes agytröszt is úgy vélekedik a „zemberekről”, ahogy a már fentebb idézett cikkben teszi a remek szerző: „Az emberek nem tetszenek emlékezni soha semmire. Az emberek arra emlékeznek, amit a sajtó a szájukba rág.”

Ráczkevy Miklós