A tudásjáró jelentései

Kezdjük azzal, hogy fél évszázad után egy gyűjtemény erejéig nagyobb nyilvánosság elé kerül Arday Lajos munkásságának egy fontos szelete, a Fél évszázad című kötet, benne (úti)jelentések és beszámolók (ezzel az alcímmel). A nem éppen rikító cím mellett a másik alcím is szerényen csábítja az olvasót: „Társadalom, politika, kutatás” – ráadásul ez nem emlékirat, noha emlék van benne és irat. Sok. Fontos. Érdekes. Meglepő. Amilyen maga az emlékek és iratok tulajdonosa. Ha nem lenne puritán, szerény, szinte rejtőzködő, a szerző alighanem sztár lenne, de legalább Mester a közelmúltunk hepehupás tájait fürkésző amatőrök és hivatásosok körében. Okkal, megint. Hiszen Arday Lajos hivatásos kiránduló, alighanem az ország legtapasztaltabb túravezetője, a szó szoros értelmében. S átvitt értelmében is.

Nyelvtanár amúgy, meg történész, kutató, tanácsadó, olykor hivatalos titulusokkal, máskor minden pecsétes papírtól mentesen, mindegy is. Kirándul vagy konferenciázik, előad vagy levelez, összegez vagy javasol, kérdez vagy válaszol, ez is mindegy. Az se számít, hogy éppen turistaként vagy tudósként mozog, olykor diplomataként vagy főmunkatárs jelmezében, gyakrabban tanulmányszerzőként. S bármerre, bárhogy „kirándul”, útijelentései…

Hoppá! Az előző mondat elakad, mert a recenzens meghökken. A száraznak tűnő iratok, beszámolók „futóhomokjában” lépten-nyomon csillan fel egy-egy vagy éppen nem is kevés „ékkő”, olyan megállapítás, előjelzés, gondolat, addig nem is sejtett összefüggés, amelyről utólag derült ki, hogy a szerző szinte pontosan előre látta a jövőt. Jugoszlávia felbomlását, a tág Kelet-Európa átalakulását, a benne parázsló, majd fellobbanó etnikai-nemzetiségi konfliktusokat, a határon túli magyarok reményeit és csalódásait, a kiutakat, amelyek utóbb jófelé vezettek, vagy fájdalmas csapdába mutattak. Mondom: előre leírta mindezt annak idején, mintha a jelentések tárgyait képező útjain nemcsak a térben, hanem az időben is a közeljövőbe kirándult volna. Tudta, amit aztán mi is megtudtunk.

Nem időgépe volt persze, hanem hatalma, mármint tudása. Olyasmiket vett észre, amiket mások csak később ismertek fel, láttak meg egyáltalán. Nem hozok példát, tessék csak elolvasni a Könyvpont Kiadó gondozásában megjelent kötetet.

Addig is azért még folytatom, van mit. Arday kirándulásainak egy másik fő iránya természetesen a múlt. A magyar–brit kapcsolatok prominens szakértője tűpontos leírást ad angliai levéltári felfedező útjairól, szakmai és társasági beszélgetéseinek hasznos elemeiről, s hoppá! megint: egy bekezdésben lényeges, előrejelző mondatok olvashatók a londoni út idején zajló arab–izraeli háború stratégiai következményeiről. Hát igen, Ardayt érdemes odafigyelve olvasni.

Amikor beszámol Észak-Amerikáról (Jugoszlávia bomlásáról tartott előadásokat tekintélyes amerikai egyetemeken és politikai döntéshozó fórumokon), kiderül: nem „csak” magyar vezetőknek adott megfontolandó tanácsokat a rendszerváltozás előtt, közben és után, hanem olyanoknak is, akiknek tényleg hallgatniuk kellett volna rá. Ugyanez áll németországi dolgairól is. A levéltártól a politológusi képzésig vannak „export-import” ötletei, mit lehetne innen oda átvenni és fordítva, hogy mindenki jobban, sőt jól járjon.

Végtére is pontosan ez a természet- és társadalomjáró Arday Lajos túravezetői célja: mindenki jobban, sőt jól járjon. Tartsunk vele. / F. O.

(Arday Lajos: Fél évszázad, 288 oldal, Könyvpont)