A Nyolcak Bécsben

Aki nem látta Pesten, vagy előtte Pécsett és mostanában – egészen december 2.-ig - Bécsben jár, most pótolhatja a mulasztást. A „Nyolcak – Magyarország útja a modernizmusba” című kiállítás a

Bank Austria Kunstforumbana budapesti Szépművészeti Múzeummal és a Magyar Nemzeti Galériával együttműködésben jött létre. Jelentőségét növeli, hogy ez a múlt századelő magyar avantgárd művészcsoportjának első jelentős bemutatkozása külföldön. A magyar rendezők, kurátorok célja, hogy határainkon túl is megismerjék ezt a művészcsoportot, Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos munkáit. Az ő - elsősorban a francia modern művészettől inspirálva megteremtett önálló festői stílusuk, az alkotásaikból 1909-ben rendezett budapesti kiállítás fordulópontot jelentett a magyar művészet történetében. Ez volt az a fiatal magyar művészcsoport, amelynek munkássága szervesen illeszkedett az akkori legmodernebb nemzetközi irányzatokba.

A bécsi kiállításról német kiadásban megjelentetett színvonalas katalógus egyébként megtartja a csoport magyar nevét is, ezzel is hangsúlyozva a törekvést, hogy a külföld eredetiben ismerje meg és jegyezze meg az alkotói társulást. Csakúgy, mint ahogy a Blaue Reiter, vagy a Fauves, vagy a Brücke is eredetiben ment át a köztudatba.

Ugyanakkor keserű tapasztalat, milyen nehéz Bécsben „idegen” kulturális rendezvénnyel sikert aratni: nemcsak azért, mert az osztrákok féltékenyen védik a sajátjukat, legyen szó alkotásról vagy éppen tehetséges szervezésről, hanem mert itt tényleg magas a színvonal. Ez is lehet az oka, hogy az osztrák szaksajtó bizony leszólta a Nyolcak kiállítást, nagy lapok (a

Die Presse, a Kurier) kritikusai szerint a magyar „Út a modernizmusba” inkább „tévút”, a festmények pedig provinciálisak, különösen ihletőikhez képest. A közönség persze más igényekkel lép fel, és a nyitás utáni első tapasztalatok inkább érdeklődést mutatnak, mint a sajtó fanyalgását.

A Klimt év persze még nem ért véget. A

Wien Museumpéldául a nagy érdeklődésre való tekintettel október 7-ig meghosszabbította kiállítását, csakúgy, mint a Kunsthistorisches Museum.

Más múzeumok visszatérnek a „hétköznapokba”. Az

Albertinaszeptember végétől Dürer korának művészetét mutatja be, pontosabban és a kiállítás címét idézve I. Miksa (Maximilian) német-római császár uralkodásának idejéhez köthető alkotásokat. Dürer művekkel az eredetileg grafikákra szakosodott Albertina jól áll – a kiállítás sok érdekességet, nemcsak képzőművészeti, hanem történelmi ismereteket is nyújt.

Gyűjteményes kiállítással emlékezik a

Belvedere– szeptember 29-től - Emil Jakob Schindlerre: az osztrák tájképfestészet e mestere 170 évvel ezelőtt született, és 120 évvel ezelőtt hunyt el. Különleges festményei stílusirányzatok szerencsés egyesítését mutatják. Sem a realizmus, sem az impresszionizmus, vagy a romantika jelölés nem helyénvaló, miközben mindegyikből felfedezhetők a képeken jellegzetes jegyek. A kiállítás szeptember 29-től jövő év júniusáig tart nyitva.

A

Kunsthausban– Hundertwasser múzeumában – szeptember 30-ig fotókiállítás tekinthető meg: Elliott Erwitt munkái. Az orosz származású párizsi születésű fotográfus beutazta a világot, fekete-fehér képei az utca emberét éppúgy megörökítették, mint a nagypolitika és a közélet fontos szereplőit – egyik izgalmas képén Hruscsov és Nixon látható (1959/Moszkva).

A Kunsthalle hosszas és botrányokat sem nélkülöző igazgatóváltáson van túl: új vezetője a német Nicolaus Schafhausen a kortársművészet avatott szakértője, kurátorként, számos publikáció szerzőjeként vált ismertté. Gerald Matt gazdasági visszaélések gyanúja miatt szükségessé vált leváltása után a 46 éves Schafhausen nemzetközi pályázat nyerteseként kapta az öt évre szóló kinevezést. Hatvanhat pályázó közül esett rá a zsűri választása. Október 1- én veszi át az irányítást.

További cikkeket olvashat Ausztriáról a

Szervusz Ausztriahonlapon.