A nagy fordulatok évei

Babits, aki saját bevallása szerint nem szeretett levelet írni, több százat kap és válaszol meg 1918 január és 1919 augusztusa között. A külvilág lüktet: háború, forradalom, tanácsköztársaság, ellenforradalom. Az ő személyes sorsa is változik: 1918 elején még korkedvezményes nyugdíjaztatását kéri, 1919-ben egyetemi tanár lesz. (A tanácsköztársaság idején kapja az első olyan levelet, amelyben méltóságosnak címezik – micsoda irónia!) Ekkor lesz felelős szerkesztője a Nyugatnak (amiért majd támadják is). Magánélete szintén megperdül: özvegy Ady Endréné keresi a menedéket nála, s talán nemcsak azt.

A levelek egy része családi természetű. Otthonról írják: a forradalmi hangulat eljutott Szekszárdra is. „A mi ablakunkat is beverték.”

A jobb-rosszabb hírek mellett költőaspiránsok bombázzák biztatásért: hadnagy a frontról, volt tanítvány, református pap. A később világhírűvé lett Moholy-Nagy László arról panaszkodik, hogy festésből megélni nem tudván, maga is versírásra kényszerül.

Pályatárs arról érdeklődik: Danténál mit esznek-isznak a pokol ördögei. (A válasz: semmit.) Vidéki színésznő Pestre akar kerülni, másik előadó-művésznői támogatást kér. Rajongó „szerelmes bakfisok” az egyetemről, akik szinte megmámorosodnak óráitól, szomorú szemétől és „férfi Mona Lisa-mosolyától”.

Csinszka a tüdőbajosakat irigyli. „Hol lehetne szert tenni rá... ez megmentené bennem a művészt.”

Aztán hivatalos levelek: a Petőfi Társaságtól a Vörösmarty Akadémiáig, az Írói Direktóriumtól a Szabó Dezső-féle újjászülető Magyar Írók Szövetségéig. És két gyászjelentés: Szabó Erviné és Ady Endréé.

Már az élelmiszer is hiányzik Pesten. Ezért kap Babits pakkot Lengyel Menyhért feleségétől („A sonka előbb megfőzendő!), kecsketejet Jászi Oszkáréktól (no lám, a kecske!).

(Babits Mihály levelezése 1918–1919. Kritikai kiadás. Szerkesztette, sajtó alá rendezte Sipos Lajos. Argumentum Kiadó.)