A megbélyegzési törvény

Ami a betiltást illeti: kicsi a valószínűsége, de a lehetőség benne van.

Az „átmeneti rendelkezésekről” szóló törvény meglepően végleges megállapításokat tesz, történészi csúcsokat ostromolva. A szerkesztők kijelentik: az elődpárt, amelynek jogutódja az utódpárt, felelős azért, hogy a jogállam harmonikus fejlődése elmaradt, mert az állam nem épülhet a kommunista rendszer bűneire. Az utódpárt felelős azért, hogy ’46-ban szétverte a többpártrendszert. A párt (elődje) felelős a szovjet megszállásra épülő erőszakos hatalomátvételért. Az elődpárt bűnöző szervezeteket hozott létre. A lassan összemosódó utód- és elődpárt felelős továbbá a börtönért, a gyilokért, a kifosztásért, az árvák könnyeiért, ’56 vérbe fojtásáért, az emberkínzásért, az internálásért, a spicliért, a cenzúráért, a szabadságjogok korlátozásáért... vagyis mindenért. Na és némi készpénzért, a pártvagyon nagyvonalú „elkezeléséért”. (Lásd: Tiszti Kaszinó, 1992.)

Mivel a javaslat tíz napon belül hatályos törvénnyé lesz (vagy nem léphet életbe az alkotmány, és akkor baj van), a Lázár–Harrach-szerzőpáros elégedetten állapítja meg, hogy bár „az igazság érvényesítése”, a diktatúra vezetőinek felelősségre vonása, juttatásaik csökkentése elmaradt, az alkotmány életbelépése után ez máris orvosolható. Az állam létrehozza a Nemzeti Emlékezet szakrális bizottságát, amely a kommunizmus bűneit hivatott ápolni és locsolni.

– Szép, ugye? Ez az egész a mi kedvünkért született. A mi két szép szemünkért. Szeretetcsomag – mondja Lendvai Ildikó exelnök alig titkolt büszkeséggel.
Végre történik valami jó is az MSZP-vel, hosszú szünet után, amire büszke is lehet. De ne feledjük egy percre sem: még Lendvai is szorulhat, alacsony beosztású kádári funkciként. Erkölcsileg és alkotmányosan vétkes.

Gulyás Gergely (Fidesz, alkotmányügyi bizottság) szerint a törvény bizonyos értelemben „alkotmányerejű”, az új alaptörvény „leánytörvénye”. Kétharmados többség kell hozzá – de nem izgulunk, összejön.

Az MSZP-frakcióban házi használatra „megbélyegzési törvénynek” mondják az „átmeneti rendelkezéseket”. Vajon mennyire végleges az átmenet?

– A cél az MSZP politikai likvidálása – állítja határozottan Lendvai Ildikó.
De ez szerintünk túlzás.

– Nehéz betiltani egy törvényes mandátumokat nyerő, alkotmányosan működő pártot, amely tagja a szocialisták internacionáléjának, három ciklust is átkormányzott. Ez lehetetlen – mondja Ripp Zoltán történész, a rendszerváltás korszakának kutatója. – Az uniós környezet a garancia rá.
Hát igen: megint a nemzetközi környezet. A külföld. Ha a magyar alkotmányosság állapota nem garancia semmire.

Hack Péter hűvös jogászi álláspontja szerint a feloszlatás „túl nehézkes lenne”.

– Feloszlatni jelenlegi tevékenységéért, alkotmányellenes szándékai miatt lehetne egy pártot – állítja. – Mindenesetre nagyon érdekes, hogy a már alig létező Munkáspártot (amely nyíltan és vállaltan részese a kádári múltnak) nem akarják exkommunikálni.
– Hack Péter ellenvetése elfogadható lenne – kommentálja Lendvai Ildikó – minden normális jogállamban. De Magyarország rég nem jogállam.

Persze a volt elnöknek vannak mellékgondolatai is.

– Csak az a furcsa, hogy a törvényalkotóknak fel sem tűnt: a gondosan összeválogatott vádcsokor alapján a Fidesz is elmeszelhető. Nem törekszik-e kormányunk a hatalom kizárólagosságára, a demokratikus rend elemeinek felszámolására, a bírói függetlenség megcsonkítására, a sajtószabadság korlátozására, az európai értékektől való távolodásra? És gyanítom, politikai értelemben részes némi kifosztásban is.
Annyit Lendvai Ildikó elismer: a megbélyegzési törvény maga a törvényerőre emelt frusztráció, megfélemlítés. És szokás szerint nem lehet tudni, kiket érint. Csak a szocialista pártot? Mi az? A pártnak van tagsága is, s egyik fideszes informátorunk gyors fejszámolást is végez. Rákosi Mátyás pártjának egymillió-egyszázezer tagja volt. A kádári MSZMP a csúcson nyolcszázhatvanezer főt számlált. Ehhez jöhetnek a családtagok, ismerősök, a szűkebb környezet. A társadalom húsz százaléka érintett lehet. Szegény Pozsgay, szegény Martonyi, szegény Kövér. Mi lesz velük? A frakció egyes tagjai azt állítják, hogy a párt vezérkommunikátorai, a „minden titkok tudói” és kitalálói belátták: lezárult az aranykor, a kényelmes munka, amikor Gyurcsány volt a sztár. Távozott, s ezzel bűnbakképző varázsa is megszűnt. Az MSZP-ben a főgonosz pozíciója megüresedett. Ki foglalhatja el? Senki. Jöjjön a kommunistázás.

A dolog bizarr. Olyan, mintha Kádár János 1965-ben (húsz évvel a ’45-ös „rendszerváltás” után) hozatott volna egy törvényt a történelmi uralkodó osztályok bűneiről. De ez most nem kádári, hanem szájeri ötlet. A sajtó először Kövér László keze munkáját sejtette, s tőle nem is idegen a kemény visszacsapás. Az akció, ahogy a frakcióban mondják, „a Szájer Józsi nagy ötlete volt”. Ha annyira lyukacsos az alkotmány, hogy nem lehet technikai kiegészítés nélkül bevezetni, nyomjunk bele néhány veretes passzust „a komcsik bűneiről”.

Gulyás Gergely szerint nem kell a dolgot ennyire túlbonyolítani. Tény, hogy a felelősségre vonás ’89-ben elmaradt. De jobb későn, mint soha. Alaposan odafigyeltek a nemzetközi párhuzamokra is. Külön ügyeltek arra, hogy a szöveg ne legyen sokkal sértőbb, magalázóbb, mint a német Bundestag-változat.

Valóban nem annyira sértő, ha valakit a legszélesebb nyilvánosság előtt gyilkosok szellemi leszármazottjának, rablónak, honárulónak neveznek. Az utóbbi idők nem a kelet-európai utódpártok évei. Előbb Csehországban zajlott egy elvetélt kísérlet a helyi (mellesleg elég izmos) kommunista párt betiltására, de nem a múlt, hanem a jelen bűneiért. A Kacziñskyak is kitettek magukért. A LEMP sikeres utódja lassan tíz százalék alatti kis párttá zsugorodik, és a folyamat megfordíthatatlan. Az MSZP sem ível felfelé...

Ezt a pillanatot szeretnék az alkotmányozók tartalmasan kihasználni. Néhány hete már írtunk a „nyugdíj- és illetménymegvonási” kísérletről. Gulyás Gergely képviselő akkor azt mondta, „gondolatkísérletek folynak”, maga a terv embrionális állapotban van. Most láthatjuk az eredményt: az alaptörvény átmeneti rendelkezései megteremtik a jogalapot a nyugdíjcsökkentéshez éppúgy, mint az ügyészi fellépéshez.

– Ha Ungváry Krisztián történész azt panaszolja, hány személyiségi jogi perben érintett a munkája miatt, most megnyugodhat – mondja Gulyás képviselő. – A törvény majd kimondja, hogy a volt funkci, spicli ma is közszereplő, nagyobb terhet kell elviselnie.
Szabad a vásár. Persze vannak kérdőjelek. Hack Péter érdekesnek tartja, hogy az ügynökügyekbe bele sem kapnak. Attól jobban félnek a kormányok, mint a tűztől.

– Kérdés, hogy alkalmas-e a törvény a közfigyelem elterelésére – morfondírozik a jogász. – De láthatja: húsz perce csak erről beszélünk, nem az IMF-tárgyalásokról, a munka törvénykönyvéről, a költségvetésről.
Ennek ellenére hisszük, hogy a törvénynek a kommunikációs fogáson túl mentális haszna is van. Aki írta, a szívét is beleadta.

– Én sem hiszem, hogy nyers manipulációs célról van szó – mondja Ungváry Rudolf író. – Az új alkotmány önmagában is atavisztikus politikai nézeteket tükröz. Olyan vezető ízlésvilágát kényszeríti az országra, aki lelki görcseinek foglyaként fokozatosan beszorul a politikai patológiába.

Ungváry „álmában sem hitte” volna, hogy létezhet olyan alkotmány, amely a pártok vetélkedését „kizárásos alapon” oldaná meg.

– Az igazságtételi hevület vezetné őket? Ma? – értetlenkedik Ungváry. – Szó sincs ilyesmiről. Ezt akkor kellett volna komolyan venni, amikor „szezonja volt”, 1989-ben. De akkor, ha jól emlékszem, az egész társaság (benne a Fidesszel) gyáva, kompromisszumkereső, a „félelmetes kommunistáktól rettegő” banda volt. Végig azt hitték, hogy veszélyes ellenféllel állnak szemben. Ez a ’89-es politikai osztály csődje. A nagy magyar kiegyezések szokásos eredménye. A végkifejletet már látjuk. Megjelennek a kései bátrak, hogy lehúzzák a maradék politikai hasznot.
Valóban nehéz Gulyás Gergelyt, a rokonszenves, képzett, Armani öltönyös yuppie-t az antibolsevista küzdelem élvonalában látni. Ez úgy állna neki, mint a piknikus Nagy Sándornak (KISZ, SZOT) ’76-ban a Forradalmi Ifjúsági Napok, ahogy Petőfit alakított a Múzeumkertben.

Ungváry Rudolf szerint a Fidesz széles tábora másra várt. Mégis létezik harmincszázaléknyi jobboldali törzsszavazó, aki vevő erre. Arról a velejéig jobboldali társaságról van szó – a ’45-ben kiszorított történelmi középosztály szellemi utódairól –, amelyet tényleg frusztrált, hogy a háború után megfosztották a politikai cselekvés lehetőségétől. Ugyanakkor naponta szembesülnie kellett silány kis kompromisszumaival: a gyávasággal, a megalkuvással, ahogy a kommunizmus évtizedeit átélte. Azok a legdühösebbek, akik együttműködőek voltak.

Az író szerint botorság azzal áltatni magunkat, hogy született egy csinos jogszabály, amelyet úgysem használnak.

– Lesznek meglepetések – mondja. – A dolgok logikája szerint ha a színpadon kitesznek a falra egy puskát, az a harmadik felvonásban elsül.
– Elvileg benne van a pakliban az MSZP feloszlatásának lehetősége is – állítja Ripp Zoltán történész. – Ha a legmagasabb fokú jogszabályban, az alkotmányban bűnszervezetként határoznak meg egy pártot, kivitelezhető. Nem is értettem, hogy miért nem a preambulumba tették. Tény, hogy nehéz lett volna olyan alkotmányt összeollózni, amely a lakosság húsz százalékát megbélyegzi.

De „a nehézségek azért vannak, hogy legyőzzük őket”. Ripp Zoltán szerint nem példa nélküli Kelet-Európában a politikai ellenfelek utólagos meghurcolása.

– Korábban úgy zajlott ez Keleten, hogy előbb jött a durva megtorlás, azt követte a konszolidáció.
Mára fordult a világ. Előbb jött a konszolidáció (’89-ben), s most, húsz évre rá következhet a megtorlás. Van új a nap alatt.