A magyar, akinek filmbemutatóján az angol király is megjelent

Pressburger Imre Miskolcon született 1902. december 5-én. Prágában és Stuttgartban járt egyetemre, majd újságíróként dolgozott. Berlinben került közel a filmszakmához, miután egyik írását beküldte az UFA filmstúdiójába. Dramaturgként dolgozott, majd a nácik előretörése miatt Párizsba utazott, ahol forgatókönyveket írt. 1935-ben érkezett Nagy-Britanniába, ahol letelepedett, és nevét Imréről Emericre változtatta. Korda Sándor bemutatta Michael Powell rendezőnek, akivel először a The Spy in Black című, 1939-es filmen dolgozott együtt.

Harmadik filmjükért, A 49. szélességi fokért Pressburger Oscar-díjat kapott a legjobb eredeti történet kategóriában. A háborús thrillerben egy náci tengeralattjáró megfeneklik Kanada partjainál. A legénység tagjai, hogy elkerüljék a fogságba esést, elrejtőznek egy vidéki településen. Aztán megpróbálnak átjutni az akkor még semleges Egyesült Államokba. Az alkotást jelölték a legjobb film és a legjobb forgatókönyv kategóriákban is.

1943-ban a páros közös produkciós céget alapított: az Archers Filmet. Zenés filmjeik nagy közönségsikert és Oscar-jelölést is hoztak: a legismertebb közülük a Piros cipellők című, melyet öt kategóriában jelölték Oscar-díjra, ebből kettőt kapott meg, a zenéért és a látványtervezésért. A Fekete nárcisz (1947) az operatőri munkáért kapott díjat.

Amikor 1946-ban bemutatták The Matter of Life and Death című filmjüket, VI. György angol király is megjelent a vetítésen, és méltatta az alkotást. A romantikus filmen egy bombázópilóta kiugrik zuhanó gépéből, úgy tudja, a biztos halálba, mivel ejtőernyője megrongálódott. Csodálatos módon mégis életben marad: a másvilágon ugyanis teljes a zűrzavar. Találkozik egy amerikai női hadtest katonájával, akivel egymásba szeretnek. A szerelmes pilóta fellebbez életéért a túlvilági bíróságon.

1957-ben Powell és Pressburger útjai szétváltak, utóbbi egyedül rendezte a Csoda a Sohóban és a Húsz év után című filmeket. A Brit Filmintézet 1978-ban különdíjjal emlékezett meg Pressburger és Powell együttműködéséről, 1982-ben a velencei filmfesztiválon életművükért Arany Oroszlánt kaptak.

Pressburger Imre 1988-ban hunyt el, életrajzát unokája, Kevin Macdonald, a szintén Oscar-díjas filmrendező írta meg 1994-ben.

Pressburger úgy fogalmazott alkotótársáról: „Michael Powell tudja, mit akarok mondani, még az előtt, hogy kimondanám — talán még az előtt, hogy kigondoltam volna. És ez nagyon ritka. Szerencsés az, aki élete során ilyen emberrel találkozik.”