A költő és a gének
Falus András, a Széchenyi-díjas immunológus, a Semmelweis Egyetem Genetikai Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatója, nemzetközileg elismert tudósunk gyerekkora óta ír verset. Hangai B. Artúr néven két éve publikálta első könyvét, nemrég pedig a Scolar Kiadónál megjelent második verseskötete. Azt mondja, a társadalmi immunzavarok egyik legjobb terápiája a kultúra. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.
– Nem sajnálja leleplezni Hanga B. Artúrt?
– Baráti, ismerős körben már úgyis sokan tudják, hogy ez az én írói álnevem. Nem azért találtam ki, hogy elrejtőzzek: külön akartam választani a kutatói munkámat az irodalomtól. Nem szeretném, ha a tudományos teljesítményem alapján ítélnék meg a verseimet.
– Különös álnevet választott. Titkos kód fejti meg?
– A Hangai név Apollinaire híres verssorára utal: „Letéptem egy hangaszálat” A költeményt Vas István állítólag nyolc éven át fordította, míg végül késznek érezte. Ezt Lator László barátom mesélte nekem azt példázva: a költészetben nem szabad sietni, hagyni kell érlelődni a sorokat. Az írói nevemben a B. betűnek más oka van: imádom a baglyokat, még az irodám is tele van mindféle bagolyfigurával. Artúrnak pedig a nagyapámat hívták, akit nagyon szerettem, és korán elveszítettem. Én amúgy öt éves korom óta írok verseket, de soha fel sem merült bennem, hogy kiadjam ezeket. Nem hittem, hogy érdemesek megjelenésre. Biológus vagyok, immunológiával és genetikával foglalkozom, számomra a versírás elsősorban hobbi, játék, a szellemi megújulás lehetősége: mintha az embernek egy titkos, másik élete is lenne. Valószínűleg asztalfiókban maradtak volna az irományaim, ha Juhász Ferenc nem bíztat publikálásra.
– Mostani könyvének – Égig érő prímszavak – címe viszont elárulja, hogy tudós költő a szerző. Ami szokatlan párosítás.
– Pedig a tudomány és a művészet lelki értelemben nagyon közel áll egymáshoz. A kutatásnál alapvető, hogy eredeti, jó kérdéseket tegyünk fel, ehhez rengeteg kreativitás, sőt ihlet kell. E nélkül képtelenek lennénk új területeket felfedezni, járatlan utakon elindulni. A nyelv nemcsak a költészet eszköztára, de - metaforikusan - a genetikáé is. Az emberi genom 3,2 milliárd nukleotid betűből álló „könyv”, amelynek „példányai” minden sejtben megtalálhatók. Elképesztő mennyiségű információt tartalmaznak. Egyébként a genom „könyvének” megfejtéséhez éppen egy nyelvész, a tizenkilencedik században élt orosz Markov adta az egyik kulcsot. Antal Péter informatikus barátomtól tudom, hogy Markov Puskin Anyeginjét elemezte matematikailag: a szavak számlálásával egyeses nyelvi elemek előfordulásának valószínűségét számította ki. A maga korában ez őrültségnek tűnhetett, ma azonban az un. rejtett Markov modell a genetikai kódfejtés egyik alapja.
