A keresztény középosztály mulasztása
A történész is csak olvasó, még akkor is, ha „úgynevezett történelmi regényt” tart a kezében, jelen esetben Závada Pál Idegen testünk című regényét, amely egy 1940. szeptember végi éjszakán játszódik, de utal az azt követő és megelőző évtizedre is. De azért előbb-utóbb kibújik belőle a szakember is. -- Bámulattal adóztam az író történeti tájékozottságának – mondja Rainer M. János történész , aki szerint társadalmi-történeti, mentalitástörténeti és nyelvi szempontból rettentően pontosak a könyv figurái.
-- Egészen kivételes élességgel jelenik meg a magyar középosztály, annak a keresztény és a zsidó, pontosabban zsidónak tekintett része ezen a képen: a nyelv, amin beszélgetnek, abszolút hiteles lenyomata egy gondolkodásmódnak. A legrészletesebben ábrázolt időpont 1940 szeptembere, ekkor jelenik meg ennek a középosztálynak a diskurzusában, a napi beszélgetéseiben a változtatás igénye. Magyarország berendezkedés szempontból nem kielégítő, a kérdés pedig az, hogy mi történik. Belesodródik-e a már folyó európai háborúba, ha belesodródik, amit sokan elkerülhetetlennek láttak, akkor mi lesz a háborúnak a kimenetele? Az országgyarapítások úgynevezett legdicsőségesebb pillanataiban, Észak-Erdély visszacsatolásakor veszi föl az író a fonalat. Ebben a pillanatban az uralkodó keresztény középosztály vagy diskurzus úgy képzelte, hogy a társadalmi problémákat a vagyonok, befolyások, különböző – anyagi és kulturális – tőkék újraelosztásával lehet megoldani, ebben látták a megoldást.
-- Szomorú, de az eltelt több mint hetven év dacára máig hallatják a hangjukat az „irányzat” hívei.
-- Igen, a regénynek ez egy külön pikantériája és telitalálata. Egy majdnem hetven évvel ezelőtti kiragadott pillanat, és gondoljunk bele, hogy három nemzedék múlt ki az árnyékvilágból azóta, de milyen szívóssággal éltek túl rendszerváltásokat, fordulatokat, rezsimeket, és hogy tartják magukat ezek a témák. A keresztény középosztály 1940-ben a „magyar nemzet javára” és a zsidóság elkülönítésével, a zsidóság kárára képzelte el az újraelosztást. Mindenféle vonalon. Legyen szó földről, ipari tőkéről, gazdasági vagy kulturális tőkéről, lapengedélyről vagy fehérnemű- és rövidáru-üzletről -- mint ahogy ez a regénynek egyik központi témája, hiszen az egyik főszereplő ezzel foglalkozik. Az Idegen testünk ennek a tudatállapotnak a regénye, a konstrukciója egyrészt bravúros, másrészt félelmetes.
-- A magyar zsidóság többsége elpusztult, a túlélők nagy része emigrált. A későbbi rezsimek pedig mindig szolgáltak ellenségképpel, bűnbakkal a jónép számára: volt kitelepítés, kuláklista, Tito láncos kutya, riogattak a kapitalizmus mumusával, valami mindig akadt. Ez az 1940-es „újraosztási” tudatállapot túlélte mindegyiket, szélsőségeseknek mai is program. Mi ennek a történelmi őrületnek a magyarázata?
-- Nem tudok egyszerű és jól követhető, valamint rövid magyarázatot adni erre. Azt szinte biztosnak érzem, hogy egy történelmi pillanatban, jelesül 1945-ben a magyar keresztény középosztály elmulasztotta az önreflexiót és az önmagával valószembenézést. Ez nem egyszerűen gyónás vagy bűnbánat, bűnök bevallása lett volna, hanem egy minden oldalú szembenézés felelősséggel, bűnrészességgel, gondolkodással, sok-sok nemzedékre visszamenően. A dolgot az is bonyolítja, hogy ha lett is volna kezdeményezés, ezt nem hagyták. A szembenézéshez ugyanis szükséges a szabad beszélgetés is. Ennek a feltételei 1945 után csak egy nagyon rövid ideig voltak adottak, akkor sem teljesen. A szembenézés tehát elmaradt, ennek a gondolkodásnak a hordozói pedig úgy érkeztek el az 1989-es rendszerváltáshoz, hogy ebből az egész történetből csak az ő sérelmük maradt meg. A sérelemnek kétségtelenül volt alapja, érték őket hátrányok, többek közt nem mondhatták el a történetüket. Mellesleg a zsidóként üldözött embereke sem mondhatták el a saját teljes történetüket, de a keresztény középosztály egyes tagjai mindenestre úgy érezték, hogy ők, a magyarországi szovjet típusú rendszer áldozatai, ők az utolsó áldozatok: ami a vészkorszakban történt, az még régebben volt, és most az ő sorsuk a fontos. Ez a reflektálatlan sérelemérzet mindent elfedett a rendszerváltáskor, szembenézésre pedig nem került sor.
-- Azóta sem. Mivel lehetne megkönnyíteni a szembenézést?
-- Régebben én is gondolkodtam ilyesmin, de már nem hiszek benne. Számtalan felhívást, petíciót lehet közzé adni, csak hatása nem lenne. Závada Pálokra volna szükség, akik elmondanak ilyen elgondolkodtató történeteket. Lehet szörnyülködni, hogy mennyi tudatlan fiatalember van, nem tudnak semmit erről a korszakról, borzasztó, mit tanítottak (vagy nem tanítottak) nekik – de ez is irtózatosan unalmas dolog. De az ilyen művek, mint Závada Pálé, a fiatalokat is meg tudják szólítani – és akkor talán kedvük támad kérdezni. És talán választ is kapnak.
Závada Pál: Idegen testünk című regényét a Magvető könyvkiadó jelentette meg.
