A keresztanya
E könyv hőse egy lengyel állampolgárságú német zsidó lány, akinek a legfontosabb hozzátartozója egy menekült magyar fotós. A nő szeretője, keresztanyja, tanítványa egyidejűleg Friedmann Endrének, aki maga is lehetőségeit kereső emigráns a fortyogó harmincas években. Nehezítette némiképp a dolgát, hogy nem tudott idegen nyelveket. Véletlenek irányítják a fotózáshoz, de ebből megélni Berlinben sem könnyű, Párizsban sem.
A francia fővárosban ismerkedik meg főhősnőnkkel, Gerda Taróval, aki szintén menekült, és akit szintén érdekel a fényképezés. Ám a növekvő piac sem biztosítja megélhetésüket. Nagy a konkurencia, és ők ismeretlenek, idegenek, kezdők. Akkor támad Taróban az a gondolat, hogy mesterséges glóriát teremt barátja feje fölé: elkezdi híresztelni, hogy itt egy amerikai fotóriporter, híres és gazdag, aki a szokásos ár háromszorosáért dolgozik, de megéri őt foglalkoztatni. Így lesz Friedmann Bandiból csakhamar Robert Capa, a világhíres tudósító.
A spanyol polgárháború közeli témát kínál: mindketten odamennek. Gerda Taro maga is megtanul fotózni, e helyszínen készült felvételeit nemigen lehet szétválogatni a sztárrá érő Capa képeitől. (A „mexikói bőrönd“ közös leletanyaga is bizonyítja.)
Kettejük szerelme nem zavartalan. Gerdát nem elégíti ki, hogy a férfi árnyékában él, keresi hát saját karrierjének a lehetőségeit. Ezeket az elválásokat, különutakat Robert olykor nem érti. Ám a viták alig sértik összetartozásukat. A világ annyira egynek látta őket, hogy Gerdát esküvő nélkül is Capa feleségének tekintették, sőt sokan magyarnak is gondolták.
Főhősnőnk rendkívül érzékeny, nyitott gondolkodású és kommunikatív alkat volt. Halála – amely egy köztársasági tankkal való ütközés, baleset révén következett be – tartósan lesújtotta Capát.
(Jane Rogoyska: Gerda Taro, aki „kitalálta“ Robert Capát. Fordította: Varga Benjamin. Park Kiadó.)
Erdélyi S. Gábor
