A hiányzó Oscar-díj

A „csacska szezon” már augusztus végén kezdődött, amikor Ben Affleck nemet mondott Alberto Barberának, a velencei filmfesztivál igazgatójának. Nem adta oda neki az Argót. A film a teheráni kanadai követségre menekült amerikai túszok kiszabadításáról szól, ezért Affleck úgy vélte: a világbemutató méltó helye a torontói fesztivál szeptember elején. Döntésével megalapozta, hogy az Argót fergeteges tapssal fogadja a kritika Kanadában.

Aztán jött az október és Lincoln. Spielberg, Day-Lewis és a Dreamworks komótosan építkeztek, amíg eljutottak a Fehér Házig, ahonnan aztán egész Amerikát bezengte a politikai áldás és a tapsvihar. Az ország két partján minden kritikus a Lincoln komolyságát, méltóságát emlegette. És Spielberg hátradőlt a székben. Amíg aztán berobbant az Oszama bin Laden elfogásáról szóló Zero Dark Thirty: felkavarta a kedélyeket, és országos vitát váltott ki a film autentikus szemlélete.

A Lincoln és a Zero Dark váltva nyerte a kritikusi díjakat. Az Argóról mindenki hallgatott. És november végén elszabadult a Django: műfajilag meghatározhatatlan, mint az összes többi Tarantino-mozi, ám nemcsak a „Die Hard”-táborban találta meg a közönségét. A nagyokosok közben Ang Lee szívét-lelkét kezdték dicsérni a merész Pi életéért. Harvey Weinstein pedig a Napos oldal felé próbálta terelni a díjosztókat.

És a nagy hangzavarban az Argóról továbbra is mindenki megfeledkezett. Elsősorban az Amerikai Filmakadémia rendező tagjai, akiknek az lett volna a dolguk, hogy megbocsássák Ben Affleck kettős vagy inkább hármas életét. Hogy valaki 25 évesen Oscart nyer forgatókönyvíróként (Good Will Hunting), 30 évesen pedig milliós gázsikat kap mint hősszerelmes és szupersztár, attól 40 éves korára még beérhet világklasszis rendezőként, nem igaz? Ám a hollywoodi irigység erősebbnek bizonyult: közmeglepetésre Ben Afflecket nem jelölték tisztelt kollégái az öt legjobb rendező közé. Viszont a filmjét – amelynek George Clooney-val együtt producere is – igen.

Affleck számára nem volt vigasz, legfeljebb elégtétel, hogy az Oscar-jelölések nyilvánosságra hozatala és az Oscar-finis között minden rendezői díjat megnyert – a Golden Globe-tól a Brit Filmakadémia díjáig. Végül még az amerikai rendezőszövetség tagjainak elismerését is, mert ennyi babér láttán a kollégák kénytelen-kelletlen elszégyellték és „megadták” magukat. De amit eltoltak, már nem lehetett jóvátenni. Affleck esélye, hogy Oscar-díjas rendező legyen az Argóért, elúszott.

És ezzel jó nagy kérdőjel kerekedett az idei Oscar-ünnep elé és mögé.

Az Amerikai Filmakadémia hatalmas apparátussal dolgozik. Mamutköltségvetését szinte kizárólag az Oscar-közvetítésből származó bevétel (évi 40-45 millió dollár) adja. Hogy ez az összeg pontosan mekkora, azt minden évben a gála nézettsége alapján kapott televíziós reklámbevétel határozza meg, a nézettséget pedig csak nézhető show-val lehet megvenni. És itt a gond! Mert a néző türelmetlen és meggyőzhetetlen: ő csak a kedvenceire kíváncsi, a színészekre, a filmdalokra és a játékfilmekre. Fütyül arra, hogy az Oscarnak alkalmazkodnia kell a hajthatatlan filmes szakszervezetek követeléséhez, és képernyőre kell engednie azt a sok-sok filmdíjnyertest is, akiknek az arcát és a nevét nem ismeri, de nem is akarja megismerni a közönség. Miattuk nyúlik elviselhetetlenül hosszúra a ceremónia, amit a show producerei évek óta meglepetéssztárokkal próbálnak oldani. Többnyire fiaskóval.

Idén az volt a nagy ötlet, hogy megtáncoltatják Charlize Theront és Channing Tatumot, cigánykerekezik Daniel Radcliffe, „ráküldik” a műsorvezetőt a köztiszteletben álló Sally Fieldre. És megünneplik a 10 éves Chicagót meg az 50 éves Bondot. Csakhogy nem sikerült a színpadra csalni Sean Conneryt, aki dühös a producerekre, mert szerinte anyagilag becsapták. Pierce Brosnan sem állt kötélnek. Ő pedig úgy érzi, idő előtt leváltották a Bond-szerepről. Roger Moore boldogan ugrott volna, Daniel Craiget pedig szerződés köti kenyéradó gazdáihoz, de csak nem állt össze a Bond-találkozó. Nem maradt más, csak unásig ismert Bond-klipekkel szórakoztatni a közönséget.

Hatalmas csinnadratta előzte meg a musicalblokkot is, de szintén csalódás lett a vége. A Chicago összes főszereplőjét sikerült ugyan összeterelni egy színpadi csoportképbe, de csak Catherine Zeta-Jones volt hajlandó kosztümbe bújni és dalra fakadni. A zeneszerzőjét búcsúztató Barbra Streisand, Shirley Bassey, Adele, Norah Jones és a Nyomorultak összes színésze hiába énekelte ki a torkát, a nézők joggal érezték úgy: sovány ajándékot kaptak.

Az Amerikai Filmakadémia hivatalból lenézi a Golden Globe-szavazókat, s minden eszközzel megpróbálja közhírré tenni: a szakmát csöppet sem befolyásolja „az a másik díj”. Csakhogy a Golden Globe-gála jóval rövidebb, pergőbb, szeretik a nézők és a sztárok, tele van ötlettel és az illendőség határain belül poénokkal s az év első nagy díjkiosztó ünnepségeként a további díjakat meghatározó meglepetésekkel. Idén még Bill Clinton is „fellépett” a Golden Globe-gálán, hogy Spielberg kedvéért prezentálja a Lincoln-filmet.

Ezt az ötletet próbálta „megfejelni” a filmakadémia: az Oscar-gála végén élőben kapcsolta a Fehér Házat, és a First Lady jelentette be a legjobb film Oscar-díjasát. Hollywood kisváros, mindenki vette, miről van szó.

Az Oscar arrogáns aranyszabálya és legnagyobb csapdája az, hogy a „csacska szezon” végén csattan az ostor, de ez most a szokásosnál is jobban visszaütött. Az összes kategóriában azok nyerték a szobrot, akik január 13-án bezsebelték a Golden Globe-ot: Daniel Day-Lewis a Lincolnért, Anne Hathaway a Nyomorultakért, Christoph Waltz a Djangóért, Jennifer Lawrence a Napos oldalért, a Brave animációs film, Michael Haneke Amourja, Quentin Tarantino a legjobb eredeti forgatókönyvért és természetesen az Argo. És mindenki tudja, hogy az amúgy zseniális Ang Lee csak Ben Affleck Oscar-jelölése híján lehetett az idei legjobb rendező.

A műsorvezető, Seth MacFarlane már az Oscar-gála tizedik percében szellemesen célzott rá: „Az Argo annyira szigorúan titkos projekt volt, hogy a filmakadémia tagjai még azt sem tudták, van-e neki egyáltalán rendezője. Ben, ne haragudj, nem a te hibád! Ezt a filmakadémia cseszte el.”