A fekete leves
Már a címe is szellemes a Vendéglátóipari Múzeum kamarakiállításának: a fekete levesről beszélvén a kávéról van szó természetesen.
És épp ilyen szellemes, ugyanakkor informatív, elegáns és néha hökkentő az egész kiállítás: az ember nem is gondolta volna (vagy nem gondolta végig mindeddig), hogy mekkora szerepet játszott, játszik és fog játszani ez a különös cserje az emberiség történetében. Pedig így van ez, nagyon.
A kávéra komoly iparágak, kereskedések épülnek, milliók és milliók élnek meg belőle a brazíliai földművelőktől a toszkánai kávéházasokig, százmilliók fogyasztják naponta.
A kiállítás szórakoztatóan ismerteti a növény eredetét, a kávéfajtákat és fogyasztási irányzatokat, az évszázadokon keresztül változó szokásokat és persze a tömérdek használati tárgyat, amelyet e szenvedély magával sodort.
Tátott szájjal bámultam a kiállított tárgyakat mind (egy főzőgép egészen rabul ejtett), de a legszórakoztatóbbak kétségkívül a dokumentumok. „Bátrak vagyunk szíves figyelmét a következő fontos közleményünkre felhívni”, kezdi levelét egy múlt századi beszállító, majd a kecsegtető ajánlatot imígyen végzi: „Várjuk nb. rendelményét és jegyzünk.”
Jegyezzetek, fiúk, jegyezzetek!
