A dinasztia birodalma

A Habsburgok uralkodtak Európában a legtovább. Ám birtokaikból nem alakult ki egységes állam, ahogyan nem lehet politikájukat sem egyetlen nemzethez kötni (német, spanyol, olasz vér keveredett bennük, monarchiájuk is tagolt, soknemzetiségű volt). „Ausztria inkább birodalmi szerveződés volt, mint ország” – írja az angol történész –, s nem a gazdaság, hanem a hatalom s az általa mozgatott hivatalnoki réteg tartotta össze.

2012. február 4., 12:22

„A Habsburg-kreativitás utolsó fellobbanását II. József jelentette”, aki egységes birodalmat akart, ám szándéka megtört a magyar vármegyei ellenálláson. Hatszázezer nemes sáncolta el magát tartósan, történelmi korokon át, nem idomulva új politikákhoz. A birodalmi érdek megállt a határokon.

Az áttörés Bach nevéhez fűződik. A radikális ügyvédet 1848 tavaszán a legtehetségesebb bécsi barikádharcosnak tartották. Nálunk egy egész gyászkorszak van elnevezve róla... Az ő belügyminisztersége idején törölték el a vámhatárokat, lett egységes a közigazgatás, az adózás, az oktatás és az igazságszolgáltatás. „A Habsburg Birodalom először és utoljára teljesen egységessé vált.” Bach egészen 1852 végéig azt remélte, hogy „centralizációs munkáját egy liberális alkotmánnyal tetőzheti be, amely már nem ismer sem tartományi, sem nemzeti szeparatizmust”.

A porosz–osztrák háborúban – amelynek tétje a német egyesítésnek a vezető szerepe volt – az osztrák miniszterek „a győzelemtől legalább annyira féltek, mint a vereségtől”. Bismarck maga szívesen látta volna, ha a Habsburg Birodalom súlypontja átkerülne Pest-Budára, hogy a bécsi udvar hatóköre távolabb kerüljön a német államoktól.

A 19. század végén „a birodalom már csak az állami hivatalnokok hatalmas tömegének köszönhette fennmaradását. Ők tovább dolgoztak, és működtették az államot akkor is, amikor a politikai élet már megszűnt létezni”.

Szerző szereti paradoxonokkal meglepni olvasóit. Titót nevezi az utolsó Habsburgnak, mert ő is sok nemzetiségen (kilencen) uralkodott.

(A. J. P. Taylor: A Habsburg Monarchia 1809–1918. Fordította: Nagy György. Scolar Kiadó.)