A cók, a mók és társaik

Világra eszmélésünk pillanataitól a szerzés, a tárgyak bűvöletében élünk, s zajlik ez mindaddig, míg egy nap össze nem csapnak a fejünk fölött a hullámok: a tárgyak el nem lepnek minket, bosszút nem állnak rajtunk azzal, hogy már a működésüket sem értjük, nemhogy a kezelésüket.

Az életünket kísérő, lakásunkat, fiókjainkat, táskánkat és annak titkos rekeszeit, zsebeinket megtöltő tárgyainkról – cuccainkról – állított össze könyvet Ördögh Ottó és grafikus társa, Kertész N. László. Kíméletlen munka ez, hiszen a szerzők arra vállalkoztak, hogy leltárt készítsenek a hétköznapjainkat övező holmikról, vacakokról, bigyókról, izékről – köztük a cókról és a mókról –, s egyikről-másikról apró rajzos tanulmányt írjanak. Ezekben pedig keményen véleményt mondjanak a tárgyak illogikus voltáról – Kertész esetében rajzokban. Így került pellengérre a kulcs, az óra, a pénz, a szemüveg, az írószer, meg seregnyi más holmi mellett minden titkok feneketlen őskútja: a táska. (Ez utóbbi gondosan szerkesztett családfával: a lódingtól a túrós táskán át a műanyag reklámszatyorig. A szerzők külön fejezetben állítanak leltár formájában is emléket a női táska nevű örök humorforrásnak.)

Ne várjanak ettől a könyvtől semmi mélyenszántót. Arra mindenképpen jó, hogy lapozgatása közben elkezdjünk keresgélni olyan rég nem talált holmikat, amelyekre már semmi szükségünk, s jószerével már arra sem emlékszünk, hogy annak idején miért is kellettek volna oly nagyon. Ha csak annyit ad olvasójának ez a rajzos-mókás kötet, hogy miután letették, nekiállnak rendet rakni a táskájukban, higgyék el, már megérte.

(Ördögh Ottó: Cuccaink – KNL grafikatúráival. Scolar Kiadó.)