A Bé, a Ká és a Vé

Ha nem tűnt volna fel: jubilált a BKV, amelynek 1968 januárjában egyesült négy elődvállalata, a főváros villamos-, busz- és hajózási részlege meg a HÉV. Ennek állított emléket a cég sűrűn változó vezetése, amikor kötetbe gyűjtette e négy évtized emlékeit. (Legát Tibor: Közlekedik a főváros. Jószöveg Műhely Kiadó. Demszky Gábor előszavával, a BKV támogatásával.)

Jó belelapozni ebbe a nem hibátlan, gazdag képanyagú kötetbe. Mert azok, akik eddig a neten voltak kénytelenek vadászni a közösségi közlekedés emlékeire (számosan vannak), most mindezt egyetlen munkába gyűjtve vehetik kézbe. Igaz, a BKV archívumából és a szerző magángyűjteményéből származó fotók rébuszok maradnak, mert képaláírások híján nehéz kideríteni, hol és mikor készülhettek, ám ami a szöveget illeti, korrekt áttekintést kapunk a cég mindig vészterhes éveiről, fontosabb eseményeiről, idézeteket korabeli újságokból, a házi irattár dokumentumaiból, cikkeket a BKV és elődjei üzemi lapjaiból.

Amúgy békét árasztó könyv ez, hiszen nem autóbusz- és metrótenderek körüli káoszról, emelkedő viteldíjakról, összefirkált, lerobbanó, kisiklatott Combinókról olvasunk benne. Nem brutális ellenőrökről, az utasra halálos áramütést mérő trolikról, a forgalomba hibásan kiengedett, olykor kigyulladó buszokról, a vállalat vezetőinek csillagászati fizetéseiről, gigászi végki-elégítésekről, beígért sztrájkokról és félrefúrt metróalagutakról – amelyekbe tán be sem férnek majd az új szerelvények – vagy elszabott formaruhatenderekről. Szóval nem egy állami támogatásokért kilincselő cégről, s nem is arról, hogy ezt az egyesülését nemrég ünnepelt mamutot most készülnek ismét elemeire szedni. Ehelyett olyan időket idéz, amikor reggelente a Kossuthon még sláger szólt a 6-os villamosról meg a trolibuszról, s csupán egy forintba került a villamosjegy.