130 éves Berlini Filharmonikusok

1882-ben hozta létre a német főváros muzsikusainak egy csoportja új együttesét, amelyet Berlini Filharmonikus Zenekarnak neveztek el. A gazdasági kényszerből született vállalkozás páratlan sikertörténet lett: a Berlini Filharmonikusok élén az elmúlt majd 130 évben váltották egymást a nagy karmester-egyéniségek s az együttes a világ legjobb zenekarainak néhány tagú csoportjába tartozik. Jóllehet Budapesten ritkán vendégszerepelnek, úttörő újításuknak köszönhetően művészetüket a magyar közönség is élvezheti: csaknem minden koncertjüket az Interneten is közvetítik. Viszonylag szerény térítés ellenében ugyan, de egyes hangversenyek, bemutatók, tájékoztatók ingyenesen is hozzáférhetők.

2011. december 3., 20:03

Bilse karnagy 1882-ben varsói fellépésre vitte volna zenekarát, de 50 muzsikusa fellázadt: nem elég, hogy rosszul fizeti őket, most negyedosztályú vagonban utazzanak… A renitensek saját együttest alakítottak Berlini Filharmonikus Zenekar néven – alkalmasint nem sejtve, hogy a zenetörténet fontos fejezetét nyitják.

Persze szerencséjük is volt: már első karmesterük Hans von Bülow, Liszt és Wagner jeles tanítványa volt. Ő vezette be a zenekarnál a kemény, céltudatos munkát, amelynek segítségével a Filharmonikusok a legjobbak közé emelkedhettek. A dirigens egyébként nevelte a közönséget is: ő tiltotta el a korban dívó szokást, hogy a nagyérdemű beszélgethetett, sőt, ehetett-ihatott a hangversenyek alatt…

A budapesti Opera igazgatója a zenekar élén

Von Bülow öt éves alapvetése után - Liszt Ferenc ajánlására- magyar származású kiváló karmester, Arthur Nikisch vette át a vezetést. (Aki egyébként évekig a Magyar Király Operaház élén is állott). Nikisch 27 éves munkásságához fűződik a Filharmonikusok világhírének megteremtése. Zenekarával bejárta Európát s az ő dirigálásával vettek fel 1913-ban először hanglemezre teljes szimfonikus művet, Beethoven 5. Szimfóniáját. „Egy elsőrangú zenekar minden tagja művésznek tekintendő” vallotta Nikisch s az együttes valóban mindig híres volt arról, milyen szigorú válogatás alapján választja ki tagjait a legjobbak közül.

Nikisch 1922-ben bekövetkezett halála után a 20. sz első felének talán legnagyobb karmester-egyénisége, Wilhelm Furt waengler lett évtizedekre a zenekar vezetője. Vele születtek Beethoven, Brahms, Bruckner műveinek klasszikus, legendás koncertjei és felvételei, de Furtwaengler nyitott a kortárs szerzők felé is: Schönberg, Hindemith, Prokofjev, Sztravinszkij, Ravel műveinek ősbemutatóira került sor. Nevéhez fűződik az 1929-es koncert, amelyen a Yehudi Menuhin nevű csodagyerek állt a közönség elé.

A náci korszak persze nem hagyta érintetlenül sem a zenekart, sem vezető karmesterét. Zsidó származású tagjaik kiűzésével sok kiváló muzsikust veszítettek s nem jöttek többé a megszokott külföldi vendég-dirigensek, szólisták Berlinbe. Furtwaengler ugyan mindvégig vezényelte zenekarát a hitleri korszakban, de szerepe (amint azt Szabó István is feldolgozta A Furtwaengler-ügy c. filmjében) többrétű, ellentmondásos. Jóllehet a Filharmonikusokat a nácik a magukénak tekintették és karmesterük ünnepeiken is vezényelt – ugyanakkor Furtwaengler dirigálta a tiltott Schönberg és Mendelssohn, s a szintén „elfajzottnak” minősített Hindemith alkotásait. Miután az utóbbit nyilvánosan védte (akárcsak zsidó muzsikusokat), 1934-ben le kellett mondania vezetői tisztéről s azon túl csak vendég-karmesterként szerepelt, a háború végéig.


Új kezdet a háború után

A Filharmonikusok röviddel a vég előtt, még 1945 április 16-án adtak koncertet az ostromlott Berlinben – majd a harcok befejeztét követően május 26-án volt a következő, egy mozi-teremben. Átmenetileg a königsbergi, orosz származású Leo Borchard vezényelt – amíg egy amerikai katona augusztusban tévedésből agyon nem lőtte. Utána ismeretlen fiatal román, Sergiu Celibidache vette át helyét – sikeresen. Miután Furtwaenglert az amerikai hatóságok a náci időszakban játszott szerepéért felelősnek tartották, csak 1947-től vezényelhetett ismét, majd 1952-ben lett újra vezető karmestere zenekarának.

Karajan korszaka

Két évre rá elhunyt. Utóda, a szuggesztív egyéniségű, osztrák Herbert von Karajan teremtette meg a következő évtizedekben a Berlini Filharmonikusoknak azt a hangzását, tökélyre vitt, virtuóz együtt-muzsikálását, amelynek magas rangjukat köszönhetik. Karajan kitűnően értett ahhoz is, hogyan terjessze ki az együttes tevékenységét, hatását és bevételeit. Ő hívta létre 1967-ben szülővárosában a salzburgi Tavaszi Fesztivált, ahol együttese operai zenekarként is bemutatkozhatott. Nevéhez fűződik a Filharmonikusok Zenekari Akadémiájának megteremtése is, ahol az utánpótlást képzik. Számtalan lemez – és videó-felvétel őrzi koncertjeit. A műegyetemi tanulmányokat is végzett Karajan korán fordult a digitális zene-rögzítés felé, vezényletével és együttesével készült el 1982-ben az első CD. Egyébként az ő idején, 1963-ban épült fel a zenekar saját, igen korszerű, nagy befogadó-képességű koncertterme, amelyet 1987-ben kamarazenei teremmel bővítettek.

Rattle: "A zene alapvető szükséglet"

Karajan 1989-es halála után világhírű kollégája, Claudio Abbado vette át helyét, 2002-ig. Kiváló művészi tevékenysége mellett nevéhez az együttes fiatalítása is fűződik: a zenekar mai tagjainak több, mint a fele az ő éveiben került a gárdába. Abbado távozása után a zenekar a brit Sir Simon Rattle személyében ismét egyszer sikerrel választott élére karizmatikus, egyben rendkívül tehetséges dirigenst, aki tovább viszi a hazai és nemzetközi sikerek útján. Rattle alatt a zenekar alapítvánnyá alakult, amivel – nemkülönben a Deutsche Bank, mint fő támogató hozzájárulásával – biztosították az együttes szilárd szervezeti és pénzügyi kereteit. Rattle nagy és sikeres erőfeszítéseket tett és tesz, hogy közelebb vigye a „komoly” muzsikát a közönséghez, különösen a fiatalokhoz. „A zene nem luxus, hanem alapvető szükséglet” – vallja. Sikerét tükrözi, hogy a Filharmonikusok hagyományos évadzáró hangversenyére, a berlini erdei színpadon, évente vagy húszezer ember zarándokol. Rattle munkásságának köszönhetően a zenekart és karmesterét az UNICEF jószolgálati nagykövetének nevezték ki – ők az egyetlen művészeti együttes, amely ezt a kitüntetést megkapta.


Hallgassa hangversenyeiket a világhálón

A Berlini Filharmonikusok három éve teremtették meg a lehetőséget arra, hogy hangversenyeiket az Internet révén világszerte, élőben vagy felvételről, az élvezhesse a közönség. A Digitális Koncertterem programjai viszonylag szerény térítés ellenében kiváló hang-és képminőségben hozzáférhetőek a világhálón, egyes koncertek és a zenekarról szóló beszámolók ingyenesek. Csaknem valamennyi hazai és külföldi koncertet élőben közvetítenek, ugyanakkor lehívhatók a korábbi hangversenyek. A műsorokhoz a szereplőkkel folytatott beszélgetések társulnak.

http://

www.berliner-philharmoniker.de/en/berliner-philharmoniker/

http://

www.digitalconcerthall.com/


További írásokat olvashat Németországról a

www.ger-mania.huhonlapon