Zsidó oldalon mesterségesen konstruált terroristák

A szerző ennek bizonyítására könnyelműen a korrupciós ügyei miatt lemondott kormányfőt hívja segítségül, aki egyik legutóbbi nyilatkozatában "az extrémizmus gonosz szeléről" szólt. Olmert minden csak nem szavahihető ebben a kérdésben. Most mindent elkövet, hogy a korrupciós ügyeiből épp bőrrel tudjon kimászni. Ennek érdekében a közismerten baloldali beállítottságú bíróság és ügyészség szimpátiáját szélsőbaloldali állításokkal igyekszik megnyerni. Ezt a célt szolgája az is, hogy Olmert a háttérben megengedhetetlen kompromisszumokkal kössön megállapodást Abbasszal.

Páll azt állítja, hogy "az utóbbi időben szélsőjobboldali zsidók brutális támadások sorozatát hajtották végre az arab lakosság ellen." Ennek bizonyítására két esetet idéz. Az egyikben egy 19 éves pásztorfiúról szól, akit "pár napja találtak meg holtan" és akivel "minden valószínűség szerint a fiatalemberrel szélsőséges telepesek végeztek." Az ártatlanság vélelme még azt is megilleti, akivel szemben alapos gyanú merül fel, hogy bűncselekményt követett el. A valószínűség egyáltalában nem jogi kategória. Arról nem is beszélve, hogy a több mint két hete holtan talált pásztorfiút egyáltalában nem a telepesek ölték meg, hanem baleset áldozata lett, miután egy robbanószerkezet a kezében felrobbant.

Páll másik bizonyítéka a BBC által közreadott videó, amely Páll szerint azt mutatja, hogy "a Nyugati part egyik zsidó településének lakói hogyan támadnak meg és vernek baseballütőkkel félholtra egy idős arab asszonyt." Először is az asszonyt nem verték "félholtra", de Izraelben kórházi ápolásban részesítették. A film június közepén jelent meg a BBC honlapján, "nagy felháborodást okozva", de aztán egyszerre mindenki elhallgatott az ügyről. Feltételezem, ha szemernyi igazság lett volna abban, amit Páll minden bizonyíték nélkül állítani merészel, ennek nagyobb vihara lett volna. Valójában a filmen csak annyi látható, hogy négy álarcos fiatalember husángokkal bántalmaz valakit. Ma sem tudják, hogy kik voltak a támadók. Nemcsak arra nincs bizonyíték, hogy valamelyik zsidó település lakosai lettek volna a támadók, de egyáltalán arra sincs, hogy zsidók lettek volna. A film hangot nem rögzített, vagy levették róla, hogy a támadókat ne lehessen beazonosítani. Az igazság az, hogy nem ez lenne az első eset, hogy az arabok "megrendezik az ilyen filmeket." (Lásd a francia bíróság előtti megvágott Al-Dura filmet.)

Páll ezzel a két esettel így nem bizonyított semmit. Ha ez a két legfontosabb bizonyítéka, milyen lehet a többi?

Jigal Amír sosem volt tagja a Kahane Chai szervezetnek és a bírói ítélet szerint teljes egészében egymaga cselekedett. A gyilkosságot nem Kahane inspirálta, hanem Avisai Raviv, aki Pezsgő néven a Sin Bét, az izraeli belső titkosszolgálat fizetett ügynöke volt. Annak idején Rabin is, Olmerthez hasonlatosan, hamisan próbált megkonstruálni egy "szélsőséges telepes" földalatti szervezetet. Az ügynök Raviv hozta létre a "Dávid kardja" nevű szervezetet, amelynek esketési szertartása még a televíziós híradókba is bekerült. A "tagok" a Bibliára és a Pisztolyra esküdtek fel, mintha Jancsó Wiesel filmje, a Hajnal elevenedett volna meg szemeink előtt. Rabin célja az volt, hogy zsidó oldalon is mesterségesen konstruáljon terroristákat, hogy legitimálja Arafattal kötendő megállapodásait. Raviv túlságosan jól játszotta az agent provocateur szerepét, addig bujtogatta Amírt Rabin meggyilkolására, amíg az végül cselekedett. Nem ez az első ilyen "munkabaleset" a titkosszolgálatok esetében. Remélem Olmert nem követi el ugyanazt a hibát. A bíróság azért nem firtatta, hogy áll-e valamilyen szervezet Amír mögött, mert attól tartott, hogy a Raviv- féle hamis szál nyomaira bukkan.

Báruch Goldstein évekig élt Hebronban a zsidó közösség megbecsült és tiszteletreméltó orvosaként és soha semmilyen kapcsolatban nem állt az idézett szervezettel. Miért követte akkor el szörnyű tettét? Ennek oka egyedül az a palesztin terrorhullám, amely 1992 és 1993 telén végigsöpört Izraelben és a területeken, és elsősorban a zsidó telepesek között szedte áldozatait. A végső döntés Goldstein fejében akkor született, amikor egy 11 gyermekes, Izrael-díjas telepes család legidősebb gyermeke, Salom a kezei között vérzett el, mikor egy palesztin terrorista autóból sortüzet nyitott a család mini buszára. Goldstein nem politikai, de "egészségügyi" terrorista lett. Beleőrült az ártatlan zsidó áldozatokba. A szélsőséges palesztin terrorszervezetek a Fatah, a Hamasz, az Iszlám Dzsihád már nem fér bele Páll koncepciós elképzelésébe. Bizony jól jöhet ilyenkor a Kahane Cháj. Páll megjegyzésére, hogy a rövid életű szervezetet Amerikában terrorszervezetnek minősítették, csak annyit jegyeznék meg: a Hamasz és a Hezbollah sokáig nem szerepelt az európai listán, Arafat PFSZ-e ma sem szerepel, sem az amerikai, sem pedig az európai terrorista szervezetek listáján. Azt hiszem ez önmagáért beszél. Az általa sokat szidott Kahane egyébként nem ölt meg senkit, őt viszont meggyilkolta egy palesztin terrorista.

A Zeev Sternhell professzor elleni merényletnek egyelőre nincs meg a tettese. Itt sincs még alapos gyanú sem, csak feltevések és valószínűségek, de bizonyíték egy szál sem. Az egyébként szélsőségesen baloldali professzor többször is fegyveres erőszakra bujtogatta a palesztin fegyvereseket, és azt állította, hogy a palesztinok legitim módon gyilkolhatják a zsidó telepeseket.

Amikor a telepesek a Tórára hivatkoznak, akkor azt nem értelmezik félre, nem radikálisan értelmezik, hanem szó szerint. Egyiptom földje ebben nincs benne, de a Golan-fennsík igen és Transzjordánia egy része is. Hogy ma mi számít Izrael területének és mi nem, azt persze elsősorban nem a Tóra, hanem a nemzetközi jog, azaz a népszövetségi brit mandátumszerződés szabályozza, amely Judeában és Szamáriában is "zsidó nemzeti otthon" megteremtését írja elő. Amikor a telepesek a fenti területre Izrael részeként hivatkoznak, igazuk van. A ma is érvényes nemzetközi jog ugyanis, a zsidó telepesek igazságát támasztja alá.

Félreértelmezés azonban van, koncepcionális és extrém. Én is tudom és Páll is tudja, hogy miféle.

Bányai László
Budapest