Walesa: életem végére magamra maradtam

– Komorowskinak (a jelenlegi és a kormányzópárt által támogatott újra a tisztségért harcba szálló államfő – a szerk.) gyenge tanácsadói vannak, emellett az is baj, hogy függ a Polgári Platformtól, az fékezi őt. Emellett olyan a stratégiája, mintha senkinek sem akarna különösen ártani, sem pedig segíteni. És azt hiszem, ma az emberek jobban kedvelik a határozottságot, mint a simogatást – mondta az 1990-95 közötti köztársasági elnök.

Walesa gdanski irodáját két hónapja a Szolidaritás Európai Központjába tette át, erről így beszélt: – Már a megnyitáskor elmondtam, életem utolsó szakaszában vagyok, ez az utolsó székhelyem, s magára az irodára nem is panaszkodhatok, ablakaiból a Gdanski Hajógyárra látni, az üzemre, Ahol a Szolidaritás megszületett. Egy része megmaradt, még dolgoznak benne, s emlékeztet ennek a területnek a történelmére. De nem szeretek arra nézni, mert látom, hogyan hal meg a gyáram. Szép lassan, mint egy öregember. Bár igazság szerint el kell ismerni, évek óta világos volt, hogy a gyárat innen át kell helyezni, egy ilyen ipari létesítmény megzavarta Gdansk életének ritmusát. De nem így! Eladni a gyárat, az olyan, mintha az anyánkat adnánk el!

A létesítmény mellett készült el az a kiállítás is, amely a Szolidaritás történelmét dolgozza fel és mutatja be. Walesa úgy érzi, ennek felépítésével legalább 20 évet késtek, hiszen ez alatt az idő alatt olyan kiváló emberek mentek el, mint Tadeusz Mazowiecki, Jacek Kuron, Bronislaw Geremek és mások. A terv pedig az volt, hogy éppen a régi gárdával mutassunk utat Európának. Ha ez sikerült volna, ma nem lenne ukrán válság, mert korábban találtunk volna békés megoldást. Persze a kiállítás egy egész része lett volna, azon a helyen, ahol a békés forradalom lezajlott a világban, találkoztak volna az európai és a világ államainak vezetői, értelmiségei, Nobel-díjasok. De már nincsenek olyan emberek, mint Mazowiecki, nincs Szolidaritás, amely a maga idejében természetes hátterem volt. Életem vége felé tehát magamra maradtam és kissé elidegenedtem – kesereg Walesa.
A kérdésre, hogy mire van ma leginkább Európának szüksége, a volt államfő ezt válaszolja:

– Amikor állammá fejlődtünk, az országban volt vallás, gazdaság, oktatási rendszer – ezek voltak az alapjaink. Minden országban ez kissé másként nézett ki, mindegyik a maga módján szervezte ezt. Ma, amikor közös Európát akarunk építeni, egy államot, nem építhetjük különböző alapokra, azoknak közöseknek kell lenniük. Ebből ered az én ötletem: alkossunk világi Tízparancsolatot. Ha ez sikerülne, minden egyszerűbb lenne. Amíg nincsen ilyen alapunk, addig civakodás lesz. Nagyon rábeszélem Donald Tuskot, hogy beszélgessen, vitatkozzon erről, hogy próbáljanak ezekben az alapokban megállapodni.

Az újság felteszi a kérdést: – Talán azért is, mert a rossz lehetséges? Látjuk, mi folyik Ukrajnában. Nem fél Ön attól, mivé fajulhat ott a helyzet?

– Oroszország a Nyugathoz képest 30-50 év késésben van. Olyan módszereket alkalmaz, amelyek Nyugaton már sikertelenek: tankok, atommal való fenyegetőzés. A NATO-nak sokkal jobb atomja van az oroszokénál, de nem fenyeget vele, mert tudja, hogy ez már nem az a korszak. Ezért tehát Oroszország az ilyen tevékenységével vesztett. A kérdés az, hogy ez alatt az idő alatt mennyi felesleges daganatot növeszt rajtunk. Ha szolidárisak leszünk, amire a kezdetek óta hivatkozom, gyorsíthatjuk ezt a folyamatot, és kihúzhatjuk Oroszországot ebből a maradiságból. Ne felejtsük el, Oroszország nagyon kell, Európának, és a világnak is. Hatalmas lehetőségek állnak előtte. Ezért segítenünk kell neki a nyugati népekhez való csatlakozáshoz – fejtette ki Lech Walesa.