Vita a tévében
Nézem július 3-án a Nap-keltében, ahogyan Suchman Tamás tiszta logikával boncolja, hogy miért csak Magyarországon lehet a Várban vagy a Hősök terén újfasiszta rendezvényeket tartani, hogy az Alkotmánybíróság miért dobja viszsza a rendszerváltás után közel húsz évvel újra meg újra a gyűlöletbeszéd betiltásáról szóló javaslatokat, és miért a rendőrnek kell eldöntenie, hogy a be nem jelentett tüntetés feloszlatható-e.
Németországban tilos újfasiszta rendezvényt tartani, Franciaországban büntetik a rasszista kijelentéseket, és Európa más országaiban is tiltják az ilyen megnyilvánulásokat.
Figyelem a politikus higgadtságát – amihez sajnos már nem vagyunk hozzászokva –, és figyelem, amint a riporter szinte már idegesen igyekszik közbeszólni. Nem értem. Talán azt akarja elmondani, hogy a németek és a franciák vagy sok más náció jogászai nem ismerik a demokrácia szabályait, csak mi, illetve az „érinthetetlennek” tűnő alkotmánybíráink a tévedhetetlenek? Úgy van. A 168 Óra interjújában az Alkotmánybíróság új elnöke ezt mondja: a kormányok általában efféle törvényekkel deklarálják azt, hogy az ilyenfajta politikai kultúrát nem fogadják el.
Igaza van elnök úrnak. Csak a büntetőjogban reménykedni illúzió. De hát addig, amíg olyan okosak leszünk, hogy erre magunktól is rájövünk, addig csak tűrjünk, vagy várjuk, hogy mikor szakad el a húr valahol? A jogászok utólag majd azt is megmagyarázzák. Hiszen az említett cikkben olvasom: egy jó jogász mindent meg tud magyarázni. És az ellenkezőjét is.
Tóth Károly
Budapest
