Venezuelában betiltanák az erőszakos játékokat

„Öld meg, öld meg!” – kiáltozzák a kamaszok, miközben virtuális géppuskáikkal szitává lövik az ellenséget a San Augustinban lévő egyik internet kávézóban – olvashatjuk a Yahoo-n. Miután a virtuális ellenség (akit egy másik fiú irányít, lévén többjátékos módról van szó) összeesik, vége szakad a híres terrorista/rendőr kommandós számítógépes játék partinak, a Counter-Strike-nak.

San Augustin egyike Caracasi legnyomorúságosabb lakónegyedeinek. Venezuela fővárosában gyakori, hogy a fiatal fiúk a virtuális fegyvereket valóságosra váltják. Hogy ezt a trendet megállítsák az országban, a venezuelai kormány meg akarja tiltani az erőszakos videojátékokat. A szeptemberben – részben – elfogadott javaslatot az elkövetkezendő hetekben bocsátják szavazásra.

Ötször annyi, mint Texasban

Míg a szülők egy részének körében népszerű a döntés, a szkeptikusabbak úgy gondolják: Hugo Chavez elnök ezzel akarja elterelni a figyelmet arról, hogy országa képtelen megbirkózni az ott dúló bűnözéssel, a tömeges gyilkosságokkal. A közvélemény-kutatások szerint a lakosság ezt tartja az egyik legégetőbb problémának. Olyannyira, hogy Chavez elnök 2005 óta már nem is hozza nyilvánosságra, hány gyilkosság történik évente. Pusztán annyit tudni, hogy a múlt évben az emberölések száma heti átlagban 153 körül volt, ami éves szinten nagyjából 7900-at jelent. Ez több mint ötször annyi, mint amennyit a méretben Venezuelával megegyező USA-beli Texas államban követtek el.

A San Augustinban lévő egyik internetkávézó tulajdonosa, Jenny Rangel morális dilemmával néz szembe, amiért nála is „kilövöldözik” magukat a fiatalok. „Az a játék üzenete, hogy lőj le és ölj meg mindenkit” – nyilatkozta a hölgy. Rangel sok más helyi lakoshoz hasonlóan még sötétedés előtt siet haza, mielőtt a lövöldözések a helyi városnegyedben elkezdődnének.

Levezetik a feszültséget

Az akciójátékokat azonban nem csak az internetkávézókban, hanem a san augustuni játéktermekben is meg lehet találni. A rendkívül közkedvelt „Dark Silhoutte” nevű arcade-nál (játéktermi videojáték) például sorban állnak a fiatalok, hogy az életnagyságú automata játékgéppuskát kézbe vehessék. A képernyőre irányítva lövik le a virtuális ellenséget. A sorban álló egyik 17 éves tanuló megvonja a vállát: „Nem a videojátékok ölnek, hanem a bűnözők. Miért nem velük foglakozik a kormány?”

Az erőszakos játékokat betiltó javaslat beterjesztője, Jose Albomoz elismeri, hogy bűnözéssel szembeni harc annál összetettebb, minthogy egy ilyen törvénnyel el lehetne intézni. Ugyanakkor meg van arról győződve: csökkenteni lehetne a gyilkosságok számát az intézkedéssel. Szerinte közvetlen a kapcsolat a játékok és a bűnözés elterjedése között – annak ellenére, hogy a legtöbb modern pszichológiai tanulmány semmilyen bizonyítékot sem talált arra, hogy összefüggés lenne a játékok és a fiatalok okozta erőszakos cselekedetek között. Robert Brienco, aki akadémikus kutatóként már régóta foglalkozik a bűnözéssel, egyenesen azon a véleményen van: játékok kifejezetten hasznosak abból a szempontból, hogy levezetik a feszültséget a fiataloknál.

Nem riad vissza a valóságos erőszaktól

A kormányt támogató törvényhozók azonban más véleményen vannak. Ha a törvényt megszavazzák, Venezuela egyike lenne azon kevés országoknak, amely teljes egészében megtiltja az erőszakos játékok gyártását, importálását, és eladását.

Chavez politikai ellenfelei szerint meglehetősen mulatságos, hogy az elnök óvja a virtuális erőszaktól a gyermekeket, miközben kormánya őket háborgatja – néha nem riadva vissza a valóságos erőszaktól sem. Tomas Sanchez, ellenzéki politikus azonban nem rejti véka alá véleményét: „Ez az intézkedés csak porhintés, hogy ezzel próbálják bizonyítani: tesznek valamit a bűnözés visszaszorítása érdekében, közben pedig a valódi törvények totális kudarcot vallottak.”