Vaux-le-Vicomte: az elirigyelt kastély

Nicolas Fouquet királyi főintendáns palotája és az előtte 33 hektáron elterülő park lefegyverző harmóniája a kor híres „mesterhármasának” együttműködéséből született. A pazar luxussal berendezett, 100 lakószobát, fogadótermeket, kiszolgálóhelyiségeket magában foglaló 3 szintes kastélyt a neves építész, Le Vau tervezte, a belső terek pompás díszítése és falfreskói Le Brun keze munkáját dicsérik, a hosszában 1500, széltében 4000 méteres parkot Le Notre kertépítő alakította ki a megszerkesztett perspektíva, a térhatást játékosan tágító teraszok, a bársonyhímzéseket mintázó virágágyások, valamint szobrok, bukszusok, szökőkutak és sétányok ötvözetéből, megteremtve a franciakert alaptípusát. (Ugyanez a trió kapott megbízást később XIV. Lajostól, hogy a lerobbant versailles-i vadászkastélyból megalkossa az akkori Európa legfényesebb uralkodói rezidenciáját.)

Fouquet birtokán 18 000 munkás közreműködésével öt évig tartott az építkezés, s híre persze a Napkirályhoz is eljutott. Amikor XIV. Lajos megemlítette hűséges miniszterének, hogy szívesen megnézné az újonnan elkészült Vaux-Le-Vicomte-ot, a művészet- és pompakedvelő Fouquet fejedelmi fogadást adott uralkodója tiszteletére: azt remélte, hogy a kincstár feltöltésében bizonyított tehetsége elnyeri jutalmát, s a király őt ülteti a Mazarin bíboros halálával megüresedett főminiszteri székbe.

Az ifjú uralkodó és az anyakirálynő kíséretében a fél udvartartás ott tolongott az 1661. augusztus 17-én lezajlott avatóünnepségen. A házigazda gazdag programmal ajándékozta meg látogatóit: a birtok bejárását követően a földszinti ovális szalonban feltálalt pazar vacsora és bőséges pezsgőzés után a népes vendégsereg levonult a 2000 mécsessel bevilágított parkba, s a kert közepi tavat övező mesterséges grottók kulisszái előtt Moliere ez alkalomra írt Kotnyelesek (Les Fâcheux) című komédiájának előadását élvezhette. (A főszerepet maga a szerző alakította.)

Az est közönsége még alig ocsúdott fel a Moliere-premier élményéből, amikor, mintegy varázsütésre, egyszerre beindult a park összes szökőkútjának üdítő víziparádéja, majd az est csúcspontjaként a palota kupolája körüli káprázatos tűzijáték fokozta az elragadtatásig a nézők gyönyörűségét. Tapsviharral, üdvrivalgással köszönték meg a házigazdának az ünnepi látványosságot.

Az alig 22 éves Napkirály addigra már szinte tombolt a visszafojtott dühtől, mértéktelenül felingerelte a kivételesen nem neki címzett ünneplés, az ő fenséges személyét árnyékba borító pompa. Ausztriai Anna, az anyakirályné alig tudta lebeszélni arról, hogy ott helyben le ne tartóztassa a ház urát. De 12 nap múlva Fouquet már börtönben volt - maga d`Artagnant hadnagy, a muskétások kapitánya tartóztatja le - a királyi kincstár megdézsmálásának vádjával. Voltaire néhány évtized múlva így írta le a történteket: ”augusztus 17-én este 6-kor Fouquet Franciaország királya volt, hajnali 2-re pedig már egy senki”

A vád nem volt igaz. Az ügy kivizsgálására létrehozott bizottság három év után hirdetett ítélet, s - minthogy nem talált bizonyítékot a sikkasztásra, de nem akart szembeszegülni a királlyal sem – száműzetést szabott ki a vádlottra, azaz visszaadta (volna) a kegyvesztett Fouquet szabadságát. A Napkirály azonban „kegyelmi„ jogával élve életfogytiglani börtönre súlyosbította a bírói tanács döntését. Fouquet akkor 46 éves volt. Tizenkilenc évvel később, börtönében halt meg.


A következő két évszázadban Vaux-le-Vicomte sűrűn cserélt gazdát. Amikor mostani tulajdonosainak ükapja, Alfred Sommier 1875-ben egy nyilvános árverésen megvásárolta a lepusztult birtokot, a kastély teljesen üres volt, a hajdani varázslatos park helyén csak kiszáradt virágágyások, berozsdált szökőkutak romjai maradtak. Monsieur Sommier és fia hozzáláttak a helyreállításhoz, leszármazottaik ugyanolyan elszántsággal folytatták a vállalkozást. Vaux-le-Vicomte ma 17. századi pompájában ragyog.

Érdemes egy teljes napot rászánni

A szerencsétlen főintendáns hajdani birtokának felfedezése egész napos program. A látogatók 35, korabeli bútorokkal, szőnyegekkel , falikárpitokkal, festményekkel berendezett lakószobát, fogadótermet, hálószobát, sőt az emeleti tágas, rézüstökkel felszerelt konyhát is megtekinthetik. Az épület alagsorában a palota és a kastélypark félszoba nagyságú, interaktív makettje segíti a vendéget a tájékozódásban, mielőtt leereszkedik az óriás parkba. Előtte érdemes bekukkantani a melléképületben elhelyezett kocsimúzeumba, ahol 18-19. századi járművek vannak kiállítva: a könnyű csézától a négylovas hintón keresztül az omnibuszig.

A kényelmet kedvelő turista megkímélheti magát a gyaloglás nyűgétől: a kert felső részében – megfizethető áron – bérelhet egy négyszemélyes, egyszerűen kezelhető villanyautót, s ezzel könnyedén kanyaroghat a lejtős park virágágyásai, szökőkútjai körül, le egészen a tóig. A hatalmas területet keresztben átszelő csatornán hidak vezetnek át, az egyik közülük kilenclyukú. A park legtávolabbi végében, a kastéllyal szemközt szelíden emelkedő domb magasodik, tetején Herkules gigantikus szobra áll.

Visszatérve, a palota egyik oldalszárnyában elhelyezett kellemesen egyszerű gyorséterem kínál széles választékot - átlagos áron - az éhes látogatónak.

Vaux-le-Vicomte különleges programjai közé tartozik a szökőkutak parádéja. Idén március 27. és október 30. között minden hónap második és negyedik szombatján, délután 3-5 óra között szolgálnak e látványossággal.

A valaha volt kastélyavató hangulatába repít vissza a május 1. és október 9. között minden szombaton szokásos (délután ötkor kezdődő) mécsesek estje, amelyen, az egykori fantasztikus ünnepség felidézéséül 2000 mécsest gyújtanak meg a park sétányai és virágágyásai vonalában. Tüneményes látvány a kastély ablakaiból, s még elbűvölőbb, amikor este 10 után a különprogram résztvevőit a park egy oldalteraszára invitálják, s hangszórókból klasszikus zene csendül fel a meleg nyári éjszakában.

A Párizstól keletre, Melun közelében fekvő Vaux-le-Vicomte-ba 45 perc az út gépkocsival. De vonaton, buszon és taxival is könnyen elérhető.
Praktikus információk franciául: http://