Vasaloppet – világszám!

A svédek, rájuk oly jellemző módon – az eredeti hátrányból kovácsoltak erényt, a szegénység szülte kényszerből népünnepélyt. Amikor a háborús években itt is jegyrendszer volt érvényben, nem csak élelmiszerben, de tüzelőanyagban is hiányt szenvedtek. Emiatt télvégeken az iskolák egy hét szünetet iktattak be, s ezt az időt igyekeztek téli sportokra fordítani. A tradíció kiszélesedett: a legtöbb munkahelyen bekalkulálják, hogy ki-ki a családjával, barátaival együtt vághasson neki a havasoknak, a környék erdeinek – vagy egy melegebb úti célnak.


Az egyhetes Vasaloppet vasárnapi főfutamát – melyre természetesen bárki nevezhet, de egyre inkább versennyé növi ki magát – megelőzi több: rövid (30 km), gyerekeknek (9 és 16 éves kor között. 3-5-7-9 km), s nőknek külön is (30 km). Az első befutó dél körül szokott érkezni, akit hagyományosan, a helyi népviseletbe öltözött dalakulla (hegyek lánya) vár, hogy nyakába koszorút dobhasson. Ez megtisztelő feladat, mely elnyeréséhez jó, ha helybéli hajadon / legény, sportban is jeleskedő az aspiráns... ha e feltételek nem teljesülhetnek, legalább is tűzrőlpattantnak s szép termetűnek kell lennie (käck och grann). A győztes futó jutalma, a kranskulla (koszorús lány), a női befutónak kransmas (koszorús legény) pusziján kívül, maga a dicsőség, melyre valószínűleg, minden résztvevő egész életében emlékezni fog és (joggal) dicsekedhet majd azzal is, hogy lefutott Säle-ből Mora-ba. Ez egy igazi fizikai-mentális próbatétel, felér két maratonnal.


Az 1922-es első győztesnek több, mint hét órája ment rá, hogy lefussa a 90 km-es távot. A második évben rajthoz állt az első nő is, akinek három órával tovább tartott. Később nem is engedték, hogy nők is induljanak, mondván, túl fárasztó számukra... míg '78-ban le nem lepleződött, hogy fiúnak öltözött lányok is részt vettek – így '81-től újra futhatnak a nők is. Az utóbbi években, a modern felszerelés, s persze az indulók sokkal jobb kondíciója miatt, a kezdeti futamidő a felére csökkent! Mégis az egyik korai dala-hős, Nils Karlsson vált legendává, a maga kilenc győzelmével, míg Sofia Lind négy évben lett a legjobb, s ezzel a harmadik az abszolút listán. Majdnem mindig egy svédeknek sikerült elsőként befutni, de '83-ban egy svájci, '04-ben egy norvég síelő lett a győztes. A legjobb eredményt '98-ban Peter Göransson érte el: 3:38:57 – mely közel 24 km/h átlagsebességnek felel meg! (A mai győztes, itt a képen: Jörgen Brink (35) többszörös világbajnok, 4:02:59). A soffpotatis svédek (így hívják azokat, akik lusták felemelni hátsójukat a szófáról) '68 óta tévén át száguldhatnak végig a dalarnai spår-on (nyom). Érdekes az is, hogy az egyik nagy élelmiszercég, '58. óta – fejenként egy, idén összesen 60.000 liter! – forró áfonyalével kínálja a versenyzőket a pihenőpontokon. (A magas vasas áfonyalé igazi svédség)

Az 1520-as évig nyúlik vissza a mese, amikor is a svédek történetesen dán fennhatóság alatt éltek, A függetlenség szószólói közül egy bizonyos Gustav Eriksson dán börtönbe került bátor kiállása miatt, de megszökött, s Kalmar váránál svéd partra szállva, onnan északra menekülve, ellenállásra, s szabadság megszerzésére buzdította a falvak népét. Azonban ők köszönték, de inkább a nyugit választották. Gustav remélte, az északabbra fekvő hegyvidék nyakasságukról és büszkeségükről híres lakóiban szövetségesekre talál XII Kristian dán király ellen – kinek katonái persze mindvégig a nyomában voltak... Jól gondolta: a Dalarna vidékiek lelkesen befogadták, bújtatták, védték a 25 éves legényt. Gustav – apja, valamint 81 svéd nemes lefejezése (Stockholm Blodbad) után – , Mora város temploma előtt mondott beszédben fegyverbe szólította a hegyvidékieket. Ám ők előbb meg akarták tanácskozni, hadba induljanak-e a dánok ellen. Gustav csalódottan menekült tovább, ám amikor a dán katonák feltűntek Mora-ban, a stockholmi vérfürdő hírével, a dala atyafiak is észbe kaptak, s küldték nyomban a két leggyorsabban síelőt.Sälen mellett érték utol Gustavot, aki aztán dalakarl (hegyi fickók) csapata élén, 2,5 év alatt kiverte a dánokat. Megérdemelten koronázták a független Svédország királyává 1523. június 6-án (ma a svéd nemzeti ünnep)


A Vasaloppet mai sífutói Gustav útját teszik meg Sälen és Mora között. Sokan a hagyományos térdnadrágban, gyapjúpulóverben, a koszorús fiúk-lányok is valamely dalarnai falu népviseletébe öltözve várják a befutókat, s a morai céltáblán ma is az olvasható: I fäders spår för framtids segrar – atyáink nyomán a jövő sikereiért.

Svédország magas hegylánca a norvég határ mentén 1700 km hosszan és 320 km szélességben húzódik, legmagasabb csúcsa a Kabnekaise (2104 m). Legnépszerűbb, vadregényes része a szóban forgó Dalarna. Fogalom a svédek számára, a svéd néplélek földrajzi helye. Innen származik és táplálkozik a legismertebb népi zenei- és kézműves kultúra. Ezen a Stockholmtól pár száz km-re fekvő vidéken teremnek ma is a legkiválóbb síelők (Vancouverböl 11 érmet hoztak!) s persze itt találhatók a legkedveltebb síparadicsomok is, meg számtalan -berg és -dal falu. (berg (berj) hegy, dal (daal) völgy).

A verseny hivatalos honlapja: