A megtévesztés művészete: nem csak az orosz hadsereget sikerült átverni

A Vagdalthús hadműveletet a második világháborúban a brit titkosszolgálat találta ki és hajtotta végre. 1943-ban a szövetségesek arra készültek, hogy visszafoglalják Olaszországot a tengelyhatalmaktól. Csakhogy volt egy kis gond: a németek pontosan tudták, hogy Szicíliában akarnak majd partra szállni. Churchill úgy értékelte a helyzetet, hogy „csak egy ostoba barom” nem tudhatta, hogy Szicília a megfelelő pont. A partraszállás azonban a teljes erejében lévő német haderővel szemben jelentős veszteségekkel járt volna, emiatt pedig a kudarc veszélye is fenyegetett.

A Vagdalthús hadművelet ötlete

Ahhoz, hogy a partraszállás és Olaszország visszafoglalása is megvalósulhasson, a britek úgy látták, hogy mindenképpen el kell hitetni Hitlerrel, hogy a szövetséges erők Görögországban fognak partra szállni. Ehhez a brit titkosszolgálat, az MI5 merész ötlettel állt elő: keressenek egy hullát, adjanak neki egy hamis személyazonosságot és olyan titkos iratokat, amik igazolhatóan a görögországi partraszállás tervéről szólnak, és hagyják, hogy a németek bekapják a horgot.

Az ötlet hátterében egy Pisztráng Feljegyzés nevű dokumentum állt, amit 1939. szeptember 2-án, nem sokkal a második világháború kitörése után John Godfrey ellentengernagy, a haditengerészeti hírszerzés igazgatója publikált. Bár az ő neve alatt jelent meg, egyes történészek szerint, asszisztensének, Ian Fleming hadnagynak stílusát idézi. (Ian Fleming a későbbi Bond-regények szerzőjeként vált ismertté.) A Pisztráng Feljegyzésben az ellenség megtévesztésére alkalmas taktikákat és akciókat gyűjtöttek össze. A 28. számú az „Egy javaslat (egy nem túl szép javaslat)” nevet viselte, és ez volt a félrevezető dokumentumokat szállító hulla ötlete. 

Charles Cholmondeley, a brit titkosszolgálat tisztje hamarosan előállt a saját változatával. A brit haditengerészet Ewen Montagut helyezte mellé partnernek. Az átverés a második világháború egyik legnagyszabásúbb megtévesztő akciójaként híresült el, és a Vagdalthús hadművelet (Operation Mincemeat) nevet kapta.

Az ellenségnek küldött megtévesztő iratokat Barclay hadművelettel támasztották alá, amiben arra játszottak, hogy Hitler tart egy Görögországon keresztül induló balkán inváziótól, mivel a Balkán a német hadiipar nyersanyagforrása volt. A görögországi partraszállás tervének hitelessége érdekében a szövetségesek főhadiszállásokat állítottak fel Kairóban, és egy 12 egységből álló hadsereget verbuvált, amellyel fiktív manővereket hajtottak végre Szíriában. A pontosság érdekében görög fordítókat alkalmaztak és görögországi térképeket halmoztak fel.

A hősi halott megalkotása  

A Vagdalthús hadművelet „főszereplője” a walesi Glyndwr Michael volt. A hajléktalan férfi már haldoklott, mikor 1943 januárjában rátaláltak a King's Cross egyik elhagyatott raktárépületében, ugyanis patkányméreggel átitatott kenyeret evett. A waelsi férfit kórházba szállították, de két nap múlva meghalt. Glyndwrnek nem volt élő családtagja, akiknek a beleegyezését kellett volna kérniük Cholmondeley-éknek a felhasználásra, és a testében lévő kismennyiségű méreg még vizsgálattal sem lett volna kimutatható.

Miután Montagu és Cholmendeley magukhoz vették a holtestet, három hónapon át négy fokos hűtőkamrában tárolták, és ez alatt az idő alatt fáradságot nem sajnálva „új embert” faragtak belőle. A minden részletre kiterjedő átalakulás végeredménye egy fiktív tiszt, William Martin kapitány (megbízott őrnagy) lett, aki a Királyi Tengerészgyalogosok Kombinált Műveleti Főhadiszállásán teljesített szolgálatot. Elég magas rangú volt ahhoz, hogy érzékeny dokumentumokat lehessen rábízni, de nem elég jelentős ahhoz, hogy bárki is úgy gondolná, hogy ismernie kellene. 

Hogy Martin őrnagy még valóságosabb személynek tűnjön, mindenféle plusz információval és részlettel ruházták fel, például egy nő fényképét, két szerelmes levelet és egy eljegyzési gyűrűről kiállított blokkot is eldugtak tengerész zubbonyának a belső zsebében.

Martin őrnagy kitalált menyasszonya, Pam

A kitalált őrnagy zsebében számos egyéb személyes tárgyat és bizonyítékot helyeztek el a Vagdalthús hadművelet keretében.

Fotó: The UK National Archives / https://en.wikipedia.org/wiki/Operation_Mincemeat#/media/File:UK_National_Archives_-_WO_1065921.jpg

Magáról a holttestről nem sikerült megfelelő fényképet csináltatni a haditengerészeti személyi igazolványához, ezért kerestek egy olyan tisztet az MI5-nél, aki nagyon hasonlított az elhunytra, és őt bújtatták tengerész egyenruhába a képhez. Az okmányokat Cholmondeley tartotta a zsebében hetekig, hogy használtnak tűnjenek, Martin egyenruháját pedig a hasonló testalkatú Montagu koptatta. Az egyetlen problémát egy tiszta, jó minőségű, gyapjú alsónadrág beszerzése jelentette, ugyanis a háború miatti szűkös idők miatt hiányosak voltak a készletek. Végül az oxfordi kollégium gondoka, a néhai Herbert Fisher áldozta fel alsógatyáját a hazáért.

Martin őrnagy, a Vagdalthús hadművelet fiktív tisztjének személyigazolványa.

A hivatalos iraton valójában Ronnie Reed MI5-ös tiszt fotója látható, mert a hulláról nem tudtak olyan képet készíteni, amin ne látszódott volna, hogy hulla.

Fotó: Wikipédia / https://en.wikipedia.org/wiki/Operation_Mincemeat#/media/File:Major_Martin.jpg

A csali levél

Az átverés lényegét, egy, a partraszállásról szóló titkos levelet is szigorúan meghatározott szempontok szerint készítettek el. A levél feladója Sir Archibald Nye altábornagy volt, a Birodalmi Vezérkar helyettes főnöke, aki beható ismeretekkel rendelkezett a folyamatban lévő katonai hadműveletekről. A címzett Sir Harold Alexander tábornok, az angol-amerikai 18. hadseregcsoport parancsnoka. A levelet maga Nye altábornagy írta, a titkosszolgálat által meghatározott szigorú kritériumoknak megfelelően.

A levél több fontos érzékeny információt is tartalmazott, de a leglényegesebb az a rész volt, amiben Nye altábornagy figyelmeztette Sir Herold Alexandert, hogy a németek nagy erőket vontak össze a görög partoknál és Krétánál, így a küszöbön álló támadás érdekében meg kell erősíteniük csapataikat az Araxos-foknál és Kalamata városánál. Még azt is részletesen megindokolta, hogy Szicília és a Dodekanészoszi szigetcsoport miért csupán fedőcélpontok. Még egy szardíniás szóviccet is a levélbe szerkesztettek, annak reményében, hogy a németek ezt úgy értelmezik, hogy Szardíniából indul majd az invázió.

A walesi holtestet felöltöztették igazolványával és személyes holmijaival együtt, a csali levelet tartalmazó aktatáskát pedig a ballonkabátjának az övéhez láncolták. A következő lépés ezután az volt, hogy a holtest a spanyol tengerpartra kerüljön. Hogy ez megvalósuljon egy tengeralatjáróból „dobták ki” a part közelében, ahol az áramlat kisodorta a testet.

Így úgy tűnhetett, hogy a néhai Martin őrnagy repülőgép balesetet szenvedett, és a spanyolországi Huelva környékén sodródott a partra, ahol a spanyol hatóságok a tengerből halászták ki. A test a római katolikus keresztény hagyományok szerint díszes katonai temetésben részesült, és nem szégyenítették meg boncolással.

Glyndwr Michael, mint Martin őrnagy holtteste, közvetlenül bevetés előtt.

A fiktív tiszt holttestét a spanyolországi Huelva környékén helyezték a tengerbe.

Fotó: The UK National Archives / https://en.wikipedia.org/wiki/Operation_Mincemeat#/media/File:Glyndwr_Michael.jpg

A csali bevált

A britek tudták, hogy bár Spanyolország hivatalosan független volt, valójában együttműködött a német titkosszolgálattal, az Abwehrrel. Mi több, az Enigmát feltörő Alan Turingnak köszönhetően már olvasni tudták a németek titkos levelezését, és ezért azzal is tudtak tervezni, hogy vajon melyik német titkosszolgálati tiszt fog ráharapni az esetre. A németeknek az egyébként együttműködő spanyol hatóságok ellenére is egy hétig tartott, amíg hozzájutottak a számukra előkészített iratokhoz. A levelet úgy nyitották ki, hogy a borítékot lezáró pecsétet nem törték fel, és még a papírt is sós vízbe áztatták, mielőtt visszahajtogatták volna a borítékba.

Az iratokról készített fotók Hitler asztaláig is eljutottak, aki 90 ezer katonát vezényelt át a görög partokra. 

A Husky hadművelet

A szövetségesek 1943. július 9-én szálltak partra Szicíliában, és megkezdték Olaszország megszállását, vagyis a Husky hadműveletet. A Vagdalthús és Barclay hadműveletek olyan jól sikerültek, hogy a németek még az akció megkezdése után négy órával is még 21 repülőgépet küldtek a szardíniai állások megerősítésére.

A partraszállás sokkal kevesebb veszteséggel járt, mint amire a britek eredetileg számítottak, és a Husky hadművelet a tervezett 90 nap helyett 38 nap alatt fejeződött be. Az akció a javukra billentette a háborút. Mussolini megbukott, és III. Viktor Emánuel király vezetésével az új olasz kormány titkos tárgyalásokat kezdeményezett a szövetséges erőkkel. Szicília augusztus 17-én elesett.

A Husky hadművelet hatására Hitler július 13-án felfüggesztette a szovjetek ellen tervezett offenzívát – részben azért, mert még mindig arra készült, hogy az igazi szövetségi támadás Görögországban fog megtörténni, és az volt a meggyőződése, hogy a szicíliai partra szállás csak megtévesztés. Később már nem tudta újra elindítani a hadműveletet, és mire észrevette, hogy átverték, már késő volt. 

(Kiemelt képünk: Charles Cholmondeley és Ewen Montagu 1943. április 17-én. Mögöttük a kocsi, amivel a hadművelethez kiválasztott holttestet szállították Skóciába. Fotó: St. John "Jock" Horsfall - The Times)