Üzenet a médiának

– Tavaly nagy botrány kerekedett ön körül, miután egy titkos médiavezér-találkozón állítólag arról is beszélt: szívesen lenne a baloldal miniszterelnök-jelöltje. Most eljött az idő, és politikusnak áll?
– Nincs kizárva. A politika számomra azt jelenti, hogy alakítani szeretnék a környezetemen. De arról, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltje szeretnék lenni, sem az említett, sem más találkozón nem beszéltem.
– Alapít pártot?
– Engem az is kielégít, ha a jelenlegi politikai struktúrában tehetek valamit. Persze ha más berendezkedésre van szükség, miért ne alapíthatna pártot az ember? Lenne hely a palettán, hisz a politika mára igencsak leértékelődött. Amúgy a Sanomától való távozásom után több párt is megkeresett, a nevüket hagyjuk.
– És?
– Jelenleg nincs olyan szerveződés, amelyik teljes mértékben megfelelne az elképzeléseimnek.
– Nemet mondott nekik?
– Nem. Csak a kezdeti beszélgetéseken vagyunk túl.
– Miről beszélgettek?
– Színtiszta politikáról.
– Vagy úgy.
– Sosem voltam igazán médiaember.
– Huszonkét éven át vezette az ország egyik legnagyobb médiacégét.
– Valóban elég hosszúra sikerült a sanomás időszak, de ettől még kirándulásnak tekintem. Nem médiapolitikus vagyok, hanem menedzser, üzletember. Ezekben a politikától terhelt időkben is igyekeztem minél jobb pozícióban tartani a céget.
– Mit művel a politika a sajtóval?
– A politika mindig, minden országban próbálkozik befolyásolni a sajtót. Kérdés, hogy az egyes médiumoknak mennyire sikerül függetlennek maradniuk.
– A Sanomának sikerült?
– Minden tekintetben. A függetlenség alapfeltétele, hogy a cég nyereséges legyen. Ugyanis az tud nemet mondani egy kérésre, aki képes elviselni a kínos következményeket. Nekem viszonylag könnyű dolgom volt, ugyanis elvi kérdésnek tekintettem, hogy nem hajtunk állami pénzre. A Sanoma összárbevételének egy százaléka jött az államtól, így nem függtünk egyik kormánytól sem.
– A függetlenséget a cég értékesítése során is sikerült megtartani?
– Ha azt értjük ezen, hogy az állam érdeklődött-e a Sanoma Budapest iránt, a válaszom: nem. Vagyis sikerült megtartani a függetlenséget.
– És pártok érdeklődtek?
– Nem.
– Pártközeliek? Simicskák?
– Olyanok sem.
– Amint lezajlott az eladás, ön „közös megegyezéssel” eljött a cégtől. Tudta, hogy a halálos ítéletét menedzseli?
– Tudomásul vettem az új tulajdonos döntését: betette a pénzét, és úgy látja jónak, hogy ezután ő maga felügyelje a vállalat működését.
– Ettől még tanácsadóként megtarthatta volna önt. Ahogy a divíziók vezetőivel is tette.
– Az általános menedzser könnyebben helyettesíthető, mint a szakmai vezetők.
– Ön két évtizeden át vezette a Sanomát. Nyilván gondolkodott azon, miért lökték ki az első adandó alkalommal a léghajóból.
– Egyáltalán nem löktek ki: megbeszéltük, ki vezesse a léghajót. Európában ez így szokás. Inkább azon gondolkodtam, miért is kellene a Sanomától nyugdíjba mennem. Távozásom egybevágott az elképzelésemmel.
– Hosszú ideje érett a Sanoma Budapest eladása, ám nehezen találtak vevőt.
– Az eladásról szóló, amúgy logikus döntést a finn tulajdonos 2013 márciusában hozta meg. Sokan érdeklődtek, és bár a többség egy-egy darabját szerette volna a portfóliónak, a tulajdonos kitartott amellett, hogy egyben értékesítse a Sanomát.
– Kik érdeklődtek?
– Többen.
– Hazaiak?
– Alapvetően igen. A külföldiek óvatosabbak voltak.
– Telekom? Telenor?
– Erre nem válaszolhatok.
– Végül a Centrál lett a befutó, és úgy tudni, hamarosan darabol: külön értékesíti a nyomtatott lapokat, az online-t, valamint a tévét.
– Szó sincs darabolásról.
– Honnan tudja?
– Tudom.
– Marad minden a régiben?
– Nyilván nem, hiszen a portfólió veszteséges elemeivel kezdeni akar valamit a Centrál.
– Hallani, hogy az online rész összeolvad az Origóval. Utóbbi tulajdonosa, a Telekom eleve ezért érdeklődött.
– Erről az új tulajdonost kell kérdezni. Én mindig is növekedési stratégiában gondolkodtam: invesztáljunk, építkezzünk, és a nyereséget fordítsuk vissza a növekedésbe. A Sanoma fénykorában hetven termékünk volt.
– Ami még az ön idejében huszonvalahányra esett vissza.
– Nem, sokkal több maradt. Reagálni kellett a válságra, de ettől még az én fejemben nem változott a hosszú távú stratégia.
– Most mely veszteséges „termékektől” kellene megválni?
– Egyiktől sem válnék meg.
– Tényleg lehet önből politikus.
– Köszönöm. De miért is mondja ezt?
– Nem nagyon válaszol a kérdésekre.
– A webshop és a televízió valóban veszteséges, de igencsak furcsa lenne, hogy felvessem, mondjuk, az utóbbi bezárását, miközben több százmillió forintot invesztálva én döntöttem például a hírműsor elindításáról, ráadásul be is jött.
– Veszteséges és bejött? Ez hogy jön össze?
– Tartalmilag és szakmailag Magyarország legjobb hírműsora.
– Másfél százalékos nézettséggel.
– Nézzük a dolog pozitív oldalát: ha két százalékra növelik a nézettséget, az máris harmincszázalékos erősödés. Egyébként nem azért találtuk ki a híradót, hogy politizáljunk vele a kampány előtt.
– Nem is kérdeztem erről. De ha már szóba hozta: tényleg nincs összefüggés az ön politikai ambíciója és a kampány előtt létrehozott, Baló György és Bárdos András nevével fémjelzett híradó között?
– Ennél prózaibb az ok. A Story tévé nézői a késő délutáni film után átkapcsoltak a két nagy kereskedelmi tévé híradójára, és ott is ragadtak. Azért csináltuk meg a mi hírműsorunkat, hogy magunknál tartsuk a nézőinket.
– Nagy nevekkel, izmos marketingkampánnyal támogatták az indulást, ám így is másfél százalékig jutottak.
– Lusta a magyar fogyasztó, nehezen vált. Az igazán átütő sikerhez pedig több pénz kellett volna.
– Az új tulaj nyilván nem nyeli le sokáig a veszteséget.
– Valóban tenni kell valamit a tévével.
– Mit?
– Például költséget csökkenteni. Vagy eladni. Más opció nem nagyon van.
– Médiamogulok titkos terve a kormány ellen című írásában a Magyar Nemzet a következőt jelentette meg tavaly nyáron arról a találkozóról, ahol ön állítólag bejelentkezett miniszterelnök-jelöltnek. „Összejöttek egyes magyarországi médiavállalatok és ügynökségek vezetői, az egymással egyébként rivalizáló társaságokat a reklámadó, pontosabban annak híre hozta össze... A résztvevők arról döntöttek, hogy mostantól minden politikai kérdésben saját eszközeikkel a kormány ellenében foglalnak állást.”
– Emlékezetes cikk, de ismétlem: nem jelentkeztem be miniszterelnök-jelöltnek sem ott, sem máshol.
– Komolyan azt hitték, hogy titokban maradnak az elhangzottak?
– Úgy vettem részt azon a beszélgetésen, hogy sejtettem, valaki rögzíti az egészet.
– Mondja ezt utólag.
– Magyarországon minden érett üzletember és politikus számít ilyesmire.
– Akkor miért adták ki magukat?
– Nem adtunk ki semmit. El sem hangzottak azok a mondatok. Sőt, ami az állásfoglalást illeti, éppen hogy ellentétes állásponton voltam. Ezért ért váratlanul az iromány. Jelzem, azóta a Magyar Nemzet álláspontja is megváltozott a reklámadó ügyében.
– Az már egy másik, Lázárék és Simicska között zajló háború érdekes csatája. De ekkor még 2013-ban vagyunk, hónapokkal a Sanoma eladása előtt, a tárgyalások kellős közepén. A Sanoma Budapest eladását kívánta befolyásolni a Fidesz?
– Nem hiszem, hogy ezért történt volna.
– Hanem miért?
– Üzenni akartak a médiának. Választási kampányban a pártok hajlamosak a létezőnél is nagyobb jelentőséget tulajdonítani a médiának. Ráadásul azt hihették, hogy a kiadó vezéreként a híradóban érvényesíteni akarom a világnézetemet.
– Miért pont önre lőttek?
– A jelenlegi kormány a korábbiaknál érzékenyebben figyeli, hogy a kultúra és benne a média vezetői milyen politikai nézetet vallanak. Viszont én sosem adtam hangot a politikai hovatartozásomnak.
– A KISZ KB-ból érkezett az üzleti életbe.
– Annak ma már semmi jelentősége. Annak viszont van, hogy mivel a Sanomára és az országra nézve is károsnak ítéltem a médiatörvényt, később a reklámadót, kötelességem volt fellépni ellene.
– Sokan megtették ezt. Mégis ön került célkeresztbe. Miért?
– Nyilván a cég nagysága miatt. A Sanoma Budapest termékei négymillió embert érnek el. Ráadásul én meglehetősen proaktív ember hírében álltam.
– Nagyot szólt az ügy, aztán egyik napról a másikra elültek a hullámok. Erre mi a magyarázat?
– Engem is meglepett. Szerintem kockázatos lett volna továbbmenni a média elleni fellépés útján.
– Azért balhéztak volna, hogy szeresse az akkor még el sem indult sanomás híradó a Fideszt? Nem inkább a Sanoma árának lenyomása volt a cél?
– Kizárt. Egyetlen olyan vevőjelölt sem volt képben, amelyik örült volna, ha az én megtámadtatásom okán néhány millió euróval olcsóbban vásárolhatja meg a céget.
– Miért ne örülne bárki, ha spórol néhány millió eurót?
– Mindenesetre én igyekeztem felülemelkedni az ügyön. Ami nem mellesleg növelte az ismertségemet, és felhívta a figyelmet arra, mire képes a hatalom.
– Sokan még ma is úgy hiszik, a Centrál szimpla stróman, és valójában a Fidesz áll a Sanoma Budapest megvásárlása mögött.
– Teljes tévedés. A Centrál vezetője, Varga Zoltán komoly portfóliót menedzsel, amelyben immár a Sanoma az egyik legjobban karbantartott cég.
– Karbantartott?! A Sanoma Budapest tavaly veszteséget produkált.
– Csak a pénzügyi leírások miatt. Operatív tevékenységben még a válság idején is vaskosan nyereséges volt a cég. 2007-ben voltunk a csúcson, akkor huszonnyolcmilliárdos árbevétel mellett hatszáz embert foglalkoztattunk. Most húszmilliárd forint és ötszáz fő a két adat. Igazán nem rossz. Olyan kiemelkedően nyereséges termékekkel büszkélkedhetünk, mint a Nők Lapja, a Színes RTV, a Story, a Best.
– Az ön menesztése után a Story és a Best főszerkesztője, Ómolnár Miklós is repült. Vele mi volt a baj?
– Ez már nem az én ügyem. A tulajdonos joga eldönteni, kivel akarja maximálni a példányszámot.
– A példányszám maximálása az ok Ómolnár kirúgására?
– Mi más?
– A Story új főszerkesztője az a Szalai Vivien, aki megírta – a választási kampányban a fideszes Századvég tulajdonában álló Napi Gazdaság pedig kiadta – a szociknak igencsak kínos Zuschlag-könyvet.
– És?
– Amíg ön volt a főnök, úgy tudni, a Sanoma lapjaiban a könyv kapcsán tilos volt leírni Szalai Vivien nevét.
– Ez nem igaz. Egyébként pedig minden vezető kezdi valahol. Az üzletben előfordulnak áldozattal járó, első látásra nehezen igazolható döntések.
– Mondom, hogy politikus lesz.
– Mondom, hogy nem zárkózom el ettől a szereptől.