Hideg, céltudatos, becsvágyó – Nagyot fognak csalódni a visegrádiak Ursula von der Leyenben, ha az Európai Bizottság elnöke lesz
Ursula von der Leyen apja közgazdászként dolgozott az Európai Gazdasági Közösségnél. Hét gyermekének egyike, Ursula így Brüsszelben született 1958-ban, és 13 éves koráig ott is élt. A lány utóbb archeológiát, majd három évig közgazdaságtant tanult, hogy azután elvégezze az orvosi egyetemet. Sok évvel később azzal vádolták, hogy csalt a diplomamunkájánál, de az egyetem vizsgálata felmentette azzal, hogy „koppintásai” nem voltak sem szándékosak, sem lényegesek.
A szakvizsgáig el nem jutó nőgyógyász csak rövid ideig, segédorvosként praktizált, mert családot alapított, és jöttek a gyerekek. A férj, Heiko von der Leyen professzor szintén orvos, jelentős kutatási eredményeit vállalkozóként hasznosította az egészségiparban. A gyorsan növekvő família 1992 és 1996 között Kaliforniában élt, a férj a Stanford Egyetemen dolgozott. Feleségének politikai karrierje így csak viszonylag későn, 44 éves korában kezdődött. Először szűkebb hazájának tartományi kormányában lett a szociális ügyek minisztere, majd sikere láttán beválasztották a Kereszténydemokrata Párt, a CDU elnökségébe.
2005-ben hívta meg az első kormányába Angela Merkel, és a családügyi tárcát bízta rá. Általános helyeslés fogadta, amikor nagyszabású bölcsődelétesítési programot indított. Vitatták viszont a kezdeményezésére bevezetett családi pótlékot, amely leginkább a módosaknak kedvezett. Merkel következő kabinetjében a sikeres miniszter már a jóval fajsúlyosabb Munkaügyi Minisztériumot kapta. 2010-ben a kancellár, akivel kezdettől remekül megértik egymást, eredetileg őt tervezte jelölni a köztársasági elnöki posztra, de választása végül a később balsikerű Christian Wulffra esett.
Von der Leyen a párt alelnökeként 2010-ben, a görög válság idején határozottan lépett fel a CDU-ban és bajor szövetségesénél, a Keresztényszociális Unióban az utóbbinál tapasztalható Európa-szkepszis ellen. „Célom az Európai Egyesült Államok, olyan szövetségi államok példájára, mint Svájc, Németország vagy az Egyesült Államok. Ahhoz, hogy helytálljunk a globális versenyben, nem elég a közös fizetőeszköz, politikai egységre is szükség van” – hangoztatta a Der Spiegelnek.
2013 óta már a második kormányban áll a védelmi tárca élén. Ő az ország történetében az első nő, aki ezt a posztot betölti. Teljesítménye azonban elmarad korábbi sikereitől, a felmérések az utolsó előtti helyre teszik a miniszterek népszerűségi listáján. Botrányok övezik tevékenységét, kezdve a felmelegedve használhatatlanná váló gépkarabélyok beszerzésétől a kiírás nélkül megkötött több száz milliós tanácsadói, megbízási szerződésekig bezárólag. Az utóbbi ügyekben máig folynak vizsgálatok. A miniszter magára haragította a tisztikart is, amikor a seregben is tapasztalt neonáci jelenségek miatt általánosítva vádaskodni kezdett. Német publicisták arról írnak, hogy Angela Merkel azért is küldheti őt – holott sokáig lehetséges utódjának is számított – Brüsszelbe, hogy megszabaduljon kormánya egyik leggyengébbnek bizonyuló tagjától. E motiváció sem lehetetlen, de alkalmasint nagyot csalódnak a visegrádiak, ha azt hiszik, hogy Von der Leyen gyenge lesz Brüsszelben is.
Mostani, kudarcízűnek tűnő miniszteri tevékenysége ellenére ugyanis szinte minden olyan tulajdonsága és képessége megvan, amelyet a poszt igényel. Hosszú évek óta ott van a NATO ülésein, és immár rangidős miniszterként is általános elismerésnek örvend. – Nagyra becsülöm személyét, erős vezetői képességeit, és nagyon szorosan kívánok együttműködni vele – jelentette ki Jens Stoltenberg, az atlanti szövetség főtitkára. Jó hírében nem kis szerepe van igencsak tudatos karrierépítésének is.
Ismertségében, népszerűségében kezdettől szerepet játszik a családja. Az apa, Ernst Albrecht tizennégy éven át Alsó-Szászország sikeres miniszterelnöke volt, az egyik nagybácsi ismert karmester, az egyik fivére a Deezer zeneszolgáltató főnöke, a férj régi, nemesi rangra emelt textiles dinasztiából származik. Ursula von der Leyen híre egyébként külföldön általában jobb, mint hazájában, amihez tervszerű hálózatépítő munkája is hozzájárult. Az igen céltudatos, becsvágyó politikus mindig nagy gondot fordított személyes kapcsolatainak kiépítésére mind Amerikában, mind Európában, beleértve földrészünk keleti felét is.
Sokan vádolják hideg céltudatossággal, de a brüsszeli környezetben ez csak előny lehet. A művelt asszony a média, benne a német bulvársajtó egyik sztárja. Rendre jelentek meg lelkendező riportok az idősebb korában is vonzó megjelenésű doktornőről, aki a seregnyi – összesen hét – gyereke mellett tudott sikeres pályát befutni a politikában. Feltűnést keltett azzal is, hogy szír menekültet fogadott be a házába, aki később honfitársainak beilleszkedését segítette. Von der Leyen támogatta Merkel bevándorlási politikáját, és máig kitart amellett, hogy országának szüksége van kvalifikált bevándorlókra.
Kérdés, hogy az Európai Parlament elfogadja-e a széles körben vitatott kényszerjelöltet, aki Párizs és Berlin alkujával úgy kapná meg a kulcspozíciót, hogy nem vett részt a választási versenyben. Valamennyi pártban kifogásolják, hogy az Európai Parlament amúgy is korlátozott szerepét az állam- és kormányfők most ismét csorbítsák. Érthetően csalódottak Frans Timmermans ejtése miatt a szociáldemokraták, nemkülönben felháborodottak Von der Leyen személye miatt a Zöldek. A jelöltnek 376 szavazatra van szüksége, de aligha számíthat az összes néppárti voksra. A szocialisták egy részére talán, a liberálisokra igen, a Zöldekre alig. Von der Leyen azonnal élénk lobbizásba kezdett Brüsszelben. Várhatóan szoros szavazás lesz. Akárhogyan is,
„az első pillanattól bizonyítania kell majd, hogy nem bánik kíméletesebben az EU jogállami normáit megsértőkkel, mint Timmermans, aki eddig ezért a kérdésért felelős volt. Bármi módon enyhítené az eljárási módot, rögtön azzal vádolnák, hogy posztját az európai értékek elárulásával hálálja meg”
– írta a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung. Von der Leyen pályafutása tükrében ilyesfajta árulástól aligha kell tartanunk. – Gyermekeim, unokáim Európája ne legyen érdekeik mellett elkötelezett nemzetállamok laza szövetsége – olvashattuk tőle. – Aki élni akar egy politikai szövetség, az 500 millió lakosú piac előnyeivel, annak készen kell állnia, hogy megfizesse ennek árát, hogy a köz érdekében feladja szuverenitásának egy részét.
