Üres szék a tribünön

1998. 07. 12. Párizs, vb-döntő; 2010. 05. 22. Madrid, BL-döntő; 2010. 07. 11. Johannesburg, vb-döntő; 2011. 05. 28. London, BL-döntő; 2012. 07. 01. Kijev, EB-döntő; 2013. 05. 25. London, BL-döntő. Tudják-e, mi a közös a nemzetközi futballvilág említett eseményeiben? Elárulom: Orbán Viktor Magyarország regnáló miniszterelnökeként a dísztribünön fényképezteti magát a meghívott vendégek között. És mi a közös a következő két bukaresti eseményben: román–magyar vb-selejtező, 2001. 06. 02., 2013. 09. 06.? Orbán Viktor Magyarország regnáló miniszterelnökeként távol marad a mérkőzésektől.

Vajon hogyan értékelik ezt a gesztust a Budapestről csupán szóvirágokhoz, frázisokhoz szokott erdélyi magyarok? Gyávaságnak? Sértésnek? Árulásnak? Nem várják-e el a Vezénylő Tábornoktól, hogy jelenlétével, személyes kiállásával mutasson példát az általa egyesíteni kívánt nemzetnek? A szimbolikus politizálás legnagyobb ellensége maga a szimbólum. Hogy nem esik jól neki a füttyszó, azt Kovács István bokszmeccse óta tudjuk. De nem lehet mindig hazai pályán játszani, saját labdával, saját bírókkal, saját szabályokkal. Mulatságos lenne, ha Orbán rendszerét azok döntenék meg, akiktől szavazóbázisának a kiszélesítését reméli. Ha jövőre tömegesen mennének el szavazni a külhoni magyarok – a Fidesz ellen. Néha egészen piti dolgoktól változik meg a széljárás. Torgyán doktor talán a mai napig sem érti, hogyan gyorsította meg a bukását az a Tállya utcai belső lift. Lehet, hogy ez a bukaresti dísztribünön üresen maradt szék egyszer még sokba kerül Orbánnak.

Lendvai Ákos
Győr