Ünnepi beszéd: Vádolom Orbánt, vádolom Schmitt Pált
Ennyi közhelyet, lapos igazságot, mint Schmitt Pál ünnepi beszéde, rég hallottam. Ennyi csúsztatást, hazugságot sem.
Schmitt békét, boldogságot, egészséget kívánt mindannyiunknak. Az egészség a szerencséseknek megadatik. Nem Schmittől függ. A többi? Ki tudja.
Ez a kormány – Schmitt Úr hatékony asszisztenciája mellett – nem úgy indított, hogy az országra béke és boldogság várna.
Az ország kettészakadt. Nem bal és jobboldal között van immár a szakadék, hanem a demokrácia hívei és ellenfelei között.
Vádolom . . .
Vádolom elsősorban Orbán Viktort. De vádolom Schmitt Pált is és társait szolgai hozzáállásuk miatt, amellyel egy politikai geng, Orbán és belső köre cinikus hatalomgyakorlását nem csak kiszolgálják, hanem minden jel szerint egyet is értenek vele.
Médiatörvény. "Adócsökkentés". "Szabad pénztárválasztás". Az Európai Unió és a nemzetközi szervezetek figyelmeztetéseinek negligálása. Arrogancia. Felületes vagy pofátlan hazug nyilatkozatok a legfelsőbb körökből is.
Valahogy kibírjuk az elkövetkezendőeket, de béke, társadalmi béke nem lesz. Ne várjanak mosolygós arcokat, lelkes tapsot.
Külön figyelemre méltó volt a beszédben a szövegíró képzeletszegénysége, amatörizmusa. A filmes munka pedig kifejezetten elhibázott volt. Hatalmas termekben, fellobogózott ajtónyílások között botorkál az Elnök. Óvatosan ügyelve arra, hogy a szőnyegrojtokat össze ne kuszálja.
Arcán erőltetett "üzleti mosoly". Betanult gesztusok bizonytalan előadásával mormol egy fűrészporból összefabrikált
szöveget. Médiaszakokon – melyek nem a magas színvonalukról híresek – még házi dolgozatként sem fogadták volna el.
Az Elnöki Hivatal csinos, fiatal munkatársa, aki készítette, bizonyára vállveregetést kapott érte.
Hát ilyen lesz a következő év, a következő évek is. De azért nem vállveregetés jár majd.
Vén Dániel
Budapest
