Uniformizált közoktatás

– Beszélgetésünk előtt ért véget a parlamentben az oktatási bizottság ülése. Ingerültnek tűnik. Mi történt?
– Éppen az a baj, hogy semmi. Még kormánypárti politikusok sem kaptak érdemi választ Hoffmann Rózsáéktól, pedig 134 módosító indítványt adtak be az iskolák államosításáról szóló törvényhez. Számos kérdést feltettek a bizottsági ülésen is. Nyíltan bírálták az államtitkárság terveit. Január 1-jéig – már harminc munkanap sincs addig – be kell fejezni az államosítást, és létrehozni a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (KIK) a tanintézetek fenntartására. De egyelőre forrás sincs hozzá. Az oktatásügyi államtitkárság elismerte: az intézkedések végrehajtására sem a költségvetésben, sem az államkincstárban nincs fedezet. A mi becsléseink szerint 140 milliárd forint hiányzik.
– Hogyan számolták ezt ki?
– Az államosított iskolák pedagógusainak bérköltsége és az állami működtetésbe vett intézmények egyéb költsége jóval több, mint amennyi a Klebelsberg Központ költségvetésében szerepel. A különbözet 140 milliárd. Óriási pénz. A KIK több mint 3000 iskolának lesz a fenntartója és felügyeleti szerve. Egyben munkáltatója 120 ezer pedagógusnak. A magyar közoktatás történetében példa nélküli hatalomkoncentráció jön létre. Miután a Fidesz-kormány unortodox gazdaságpolitikája megbukott, kísérleti terepüknek a hazai iskolarendszert választották.
– A központosítás az önkormányzatokat is ellehetetleníti: az állam elveszi tőlük az iskoláikat, ám azok működési költségeit, rezsijét továbbra is a településeknek kell fizetniük.
– Tény: jóval több pénzt vesznek el az önkormányzatoktól, mint feladatot. Ám a fenntartás és a működtetés szétválasztása az iskolák mindennapi életében is zűrzavarhoz vezethet. Hogy érzékeltessem: ha egy iskola fénymásolóján, mondjuk, valamilyen leltározási kimutatást másolnak, azt a helyi polgármesteri hivatal fizeti. Ha pedagógiai programot fénymásolnak, a költség a KIK-et terheli. Ennek az „orwelli” intézetnek ugyan már van főigazgatója és fejléces levélpapírja, de a teljes szervezet még meg sem alakult. Miközben januártól már olajozottan kellene működnie. Ráadásul az iskolarendszer átalakításával megbízott oktatási helyettes államtitkár már előre bejelentette a lemondását. Az államosítást levezényli, a következményeket viseljék mások, ő ugyanis tavasszal veszi a kalapját és távozik. Teljes a fejetlenség.
– Ön a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány oktatási és kulturális minisztereként szintén államosítani akarta az iskolákat, mondván: ezzel csökkenteni lehetne a tanintézmények közti esélyegyenlőtlenséget. Ugyanerre hivatkozik a jelenlegi kormány is.
– Hoffmann Rózsa elképzelése és az enyém – ég és föld. Mi 2008-ban azoknak a szegény településeknek akartunk segíteni, amelyek nem tudták önerőből fenntartani az iskoláikat. Úgy gondoltuk, felajánljuk nekik, hogy átvesszük az oktatási intézményeiket, s központi forrásból működtetjük őket tovább. Arról szó sem volt, hogy az összes önkormányzattól önkényesen elvegyük az iskolákat. Nagy különbség, hogy adunk vagy elveszik tőlünk. Fel sem vetődött, hogy mindenki számára kötelező, egyforma kerettantervet írjunk elő, s mindenhol ugyanazokból a tankönyvekből tanítsanak. Az Orbán-kormány viszont uniformizálja a közoktatást – hatalmi érdekei alapján. Így is kiegyenlíthető a színvonalkülönbség, csakhogy alacsonyabb szinten. Nem a gyengébbeket emelik föl, hanem a jobbakat viszik lejjebb.
– Az MSZP most jelentette meg az oktatási programját: voltaképpen egy PowerPointos vázlatanyag. Ez lenne a szocialista alternatíva?
– Csak a sarkalatos pontokat, irányelveket hoztuk nyilvánosságra. Vitaanyagnak szánjuk. Úgy véljük: csakis széles szakmai körben megvitatott és elfogadott programmal érdemes nekivágni a következő választásnak. A demokratikus ellenzéki pártok közül az MSZP az első, amely javaslatot tesz, miként rendezhető a köz- és felsőoktatás helyzete „Orbán után”.
– Bajnai Gordon Haza és Haladás Egyesületénél olyan szakemberek írják az oktatási programot, akik egykor az SZDSZ-hez álltak közel. Önnek miniszterként sok vitája volt a liberális iskolarendszer pártolóival. Miért lenne most könnyebb megegyezniük?
– A szemléletük valóban liberálisabb a miénknél. Az ő oktatási programjukat készítő Radó Pétert kitűnő szakembernek tartom. Bizonyára lesznek vitáink, mégis biztosra veszem: szakmai alapkérdésekben már most konszenzus van a demokratikus oldalon. Abban mindannyian egyetértünk, hogy vissza kell állítani a 18 éves korig tartó tankötelezettséget és az iskolák autonómiáját. Ugyanakkor azt is tudjuk: nem lehet egyik napról a másikra mindent felszámolni. Hosszú lesz már az első lépés is, a kárfelmérés.
– Másfelől a Fidesz-kormány bizonyos „piszkos munkákat” elvégzett önök helyett. Megszüntetett például párhuzamos szakokat felsőoktatási intézményekben. Ezzel már nem kell bajlódniuk 2014 után.
– Annak idején, 2008-ban a Fidesznek sikerült elérnie, hogy népszavazással eltöröljék a mi tandíjtervezetünket. Orbán Viktor akkor azzal kampányolt: „Tandíjat nem, soha!” És most hol tartunk? Orbán bejelentette: önköltségessé alakítják át a felsőoktatást. Ha ez megvalósul, a korábban leszavazott tandíjnak a három és félszeresét fizeti majd minden hallgató: nemcsak a tanulmányi költségeket, de saját egyetemüknek, főiskolájuknak a működési költségeit is finanszírozniuk kell. Önköltséges felsőoktatás nincs. Sem az Európai Unióban, sem azon kívül. Amit a Fidesz a felsőoktatásban művel, sem nem racionális, sem nem indokolható.
– Önök a programjukban azt is írják: az oktatást kiemelt stratégiai ágazatnak tekintik. Kiemelt forrásokat is biztosítanának hozzá?
– Baloldali pártként a társadalmi igazságosság és szolidaritás oktatási rendszerét szeretnénk megteremteni. Azt mindenképpen garantáljuk: ha kormányra kerülünk, eltöröljük a felsőoktatásban a „röghöz kötést”, s megszüntetjük a „Diákhitel 2” konstrukciót. Ez ugyanis olyan hatalmas deficitet okoz az államháztartásban, amelyre nincs fedezet. Viszont lehetővé tesszük, hogy a felsőoktatási intézményekben az első tanév mindenkinek ingyenes legyen, és azután ki-ki a szociális helyzetétől és tanulmányi eredményétől függően fizessen, vagy nyerjen el ösztöndíjat. Aki nehéz sorból jön és jól tanul, ösztöndíjat kaphat. Aki gazdag és rosszul teljesít, fizessen többet. Mást is ígérni most felelőtlenség lenne. Hiszen nem tudjuk, milyen gazdasági helyzetben lesz az ország két év múlva. Ám a közös romeltakarításhoz a demokratikus erőknek minél előbb meg kell állapodniuk a hosszú távú szakmai stratégiáról. Mi megtettük az első lépést.