Újra lecsap a csador-rendőrség

Június 12.-e Iránban fekete tintával írott nap lesz as emberi jogi védőszervezetek számára. A keddi nap hajnalán a teheráni Evin börtön udvarán felakasztották
Mohammed Hassanzadeh 17 éves fiút, akit két évvel ezelőtt, 15 éves korában elkövetett gyilkosságért ítéltek halálbüntetésre.

A harmadik évezredben csak néhány ország, köztük Irán, Szudán, és - sajátos módon e két országot többek között 'az emberi jogok földbe tiprása' miatt kritizáló Egyesült Államok végzett ki elítélteket fiatalkorban elkövetett bűnökért.

Iránban az utóbbi időkben újra emelkedett az akasztások száma. A 3 éve a populista és a vidéki, konzervatív szavazókra apelláló kampány után megválasztott
Ahmadinazsád-kormány azt tűzte ki célul, hogy visszavezeti as országot as 'igaz útra', azaz a Mohammed próféta által kijelölt iszlám erkölcs útjára. Ez a cenzúra erősödése és az újságírók fokozott zaklatása mellett abban mutatkozott meg, hogy újra megjelentek a forgalmas utcákon a 'csador-rendőrség' autói, akik azt
hivatottak felügyelni, hogy a fiatal lányok a jog szerint előírt, megfelelő öltözékben jelennek-e meg. A moderáns Khatami-évek alatt, lassanként hátrébb
csúszó fejkendő miatt betuszkolhatják a lányokat as elfüggönyözött kocsikba, majd akár be is vihetik őket a rendőrörsre.

A kivégzések azonban 2007-ban újabb rekordot értek el. 2006-ban 200, majd' 2007-ben 300 elítélten hajtották végre a legfőbb büntetési formát. Az országban a
gyilkosságra, a nemi erőszakra, a fegyveres rablásra, a súlyosabb drogcsempészetre, a hitelhagyásra, a homoszexualitásra és a házasságtörésre szabható ki a
legsúlyosabb büntetési forma. 'A kormány a félelmet szeretné az emberekben mindezzel elültetni, hogy csendben maradjanak' - nyilatkozta a BBC-nek Shirin Ebadi
Nobel-díjas iráni emberi jogi harcos.

A korábban hírhedtté vált nyilvános kivégzésekre bár moratóriumot hirdetett az ország igazságszolgáltatásának vezetője, Mahmud Hasemi Sharudi ajatollah elemzők szerint ez azonban csak a médiafigyelem csökkentése érdekében tett lépés volt.

Rendőrök lányokat ütlegelnek

Médiafigyelemből pedig mostanában bőven jut Iránnak, mely az Ahmedinazsád-évek alatt nem csupán nemzetközi diplomáciájáról, hanem az emberi jogok terén való visszalépésről vált hírhedtté. Itt, Teheránban az utca embere nem sokat tud minderről, hiszen a médiumok tartalma igen erős cenzúra alá esik, sokan azonban az internetről vagy a város majd' minden háztetőjén található illegális parabollaantennák révén ismerik meg a valóságot. Magam is látok youtube-os videókat, amelyen a rendőrök lányokat ütlegelnek lezser öltözetükért. A fővárosban igen jól érezhető a jelenlegi kormánnyal szembeni ellenszenv, a hamarosan esedékes választásokat azonban a vidék döntheti el.

Ami azonban még az edzettebb jogvédőket is igazi sokként érte, az a kövezés visszatérése volt. A Teherán által meghirdetett 2002-es moratórium ellenére
2007-ben az iráni kormány bejelentette, hogy a Teherántól nem messze fekvő Gazvin provinciában házasságtörésért megkövezték Jafar Kiani-t. A férfi házasságon
kívüli viszonyt folytatott Mokarrameh Ebrahimi-val, amiért mindkettőt kövezés általi halálra ítélték. Irán az iszlám jog, a sharia legszigorúbb alkalmazásával és leginkább korlátozó értelmezésével akar élen járni a moszlim országok joggyakorlatában. 'Rohadt ország ez. A kövezésről egy szó nem esik a Koránban, csakúgy, mint a pogányok elleni harcra való felhívás is csak említésszinten szerepel szent könyvünkben. Ezek mind csak hatalmi eszközök' - mondta egy helyi hithű moszlim.

A büntetőtörvénykönyv 102-es paragrafusa szerint a kövezést olyan méretű kövekkel kell végrehajtani, amelyek 'elég nagyok ahhoz, hogy az elítéltnek
fájdalmat okozzanak, de nem elég nagyok ahhoz, hogy azonnali halált okozzanak'. Az Amnesty International szerint az ország gyakorlata 'groteszk és elfogadhatatlan, melyetazon nyomban el kell törölni'. A szervezet és más nyugati és helyi emberi jogi szervezetek erőteljes kampányba fogtak, melynek eredményeképp az asszonyt és két gyermekét idén márciusban kiengedték a börtönből.

Halálbüntetés Amerikában

A harmadik évezredben csupán pár ország végzett ki kiskorban elkövetett bűnökért: e területen - sajátos módon - Irán és Szudán mellett az Egyesült
Államok neve merül fel a legtöbbször. Az országban a halálbüntetést engedélyezö 38 államból 19-ben még ma is engedi a jog, hogy akár 16 éves korban elkövetett
bűnökre is kivessék a legfőbb büntési formát, azonban a szövetségi Legfelsőbb Bíróság 2005-ös Rope vs. Simmons esetben kimondott ítélete értelmében a 18 éven
aluliakra kiszabott halálbüntetést alkotmányellenesnek mondták ki és eltörölték.

A vita Napoleon Beazley esetével indult be. Az eset akkoriban - hiszen eppen nem volt éválasztási év - meglehetősen kevés figyelmet kapott, mégis, szakmai körökben vitaindító jellegű esetnek számított. Több okból is kérdéses volt az eset - a fiú drog befolyása alatt ölte egy magasrangú bíra apját ölte meg annak
Mercedeséért, akit aztán később Bush elnök jelöltjeként emlegettek a szövetségi Legfelsőbb Bíróság egyik székéért. A fekete fiút elítélő esküdtszék csak
fehérekből állt az amúgy kevert lakosságú államban, no és az, hogy Beazley nem töltötte be még 18. életévét.

Az USA mellesleg meglehetősen későn, 1988-ban mondta ki, hogy a 16 éven alul elkövetett bűnökért nem szabható ki halálbüntetés, és csak 2002-ben, hogy a
szellemileg nem ép embereket sem lehet kivégezni. A 2005-ös Rope vs. Simmonds-döntés után az 'Igazság Mindenkinek' nevű, az áldozatok családtagjait támogató szervezet tiltakozott, mely szerint: 'Nem az számít, hány éves volt az elkövető, hanem az, hogy a szeretteink nem élnek többé.' Mégis, a hosszú, nem egyszer tizenegynéhány even át húzódó perek után gyakran gyökeresen megváltozott, tettük miatt őszinte bűnbocsánatot tanúsító embereket végeznek ki. A helyzet tarthatatlanságára a legjobban talán Napoleon Beazley halála napján tett nyilatkozata világít rá: 'A tett, amit elkövettem, nem csupán szörnyű, hanem értelmetlen is. Azonban az, aki elkövette ezt a bűntettet, nincs már többé -- én vagyok.'