Újabb Liebhaber-koncert Kismartonban

A hosszú hétvége nem csak a gyerekeknek kínál szórakozást – ahogy arról már . A felnőtteknek október 25-én este folytatódik a Liebhaber-Koncerte névre keresztelt szalonzene hangverseny sorozat. Az előadókat az itteni közönség már ismeri, a 2008 nyarán Münchenben alapított I Virtuosi Ambulanti tavaly nagy sikert aratott itt. A műsort azonban a szalonzene olyan méltatlanul elfeledett gyöngyszemeiből állították össze, amely Aha-élmény lehet a zenekedvelőknek.

2014. október 19., 10:28

Az persze szinte természetes, hogy a kiválasztott művek az Esterházyak zenebirodalmához tartozó, egykor híres és elismert, de napjainkra már feledésbe merült zeneszerzők alkotásai.

A koncert előtt egy órával bevezető beszélgetés lesz az egyes darabokról és szerzőiről.

A régi korok vándortársulatainak hagyományát életre keltő együttes, a Vándorló virtuózok (I Virtuosi ambulanti, különböző zeneszerzők operáinak részleteiből állította össze a Wertheriáda a tündérbirodalomban című szalonzenei operát. Az előadás apropója Johann Wolfgang von Goethe Az ifjú Werther szenvedései című levélregényének 240 évvel ezelőtti megjelenése szolgál, és emlékezés arra is, hogy Goethe 250 évvel ezelőtt alkotta meg az „Esterházy tündérbirodalom” kifejezést. A program arra is utal, hogy a 19. században a zeneművek születését első sorban az irodalmi művek inspirálták. A koncertsorozat a maga nemében egyedülálló, hiszen rég elfeledett zeneszerzőkre és műveikre hívja fel a figyelmet.

A jellemzően tanulmányaikat folytató vagy nemzetközi pályafutásuk elején álló fiatal művészek a most megidézett műveket az egykori itáliai akadémia mintájára műhelymunkában alkották meg. A koncerten Johann Nepomuk Hummel, Ferdinand Hiller, Carlo Coccia, Karl Vollweiler, Felice Blangini, Saverio Mercadante, Franz Seraph Destouches, Ferdinando Paёr, Franz Schoberlechner és Gaetano Donizetti darabjai csendülnek fel.

Kik voltak ők?

Ferdinand Hiller Nepomuk tanítványa volt, és rajta keresztül ismerte meg Goethet is. Hiller azon komponisták közé tartozik, akit a mai koncertközönség már teljesen kitörölt az emlékezetéből. Weimarban tanult majd Frankfurtban és Párizsban élt, olyan zeneszerzők tartoztak barátai közé, mint Berlioz, Liszt, Chopen, Schumann, Rossini és Mendelssohn-Bartholdy. Jacopo Vittorelli, Guarda che bianca luna c. művéből született áriája csendül fel a koncerten. A szöveg igazi sláger hiszen a maga idejében több nagynevű zeneszerző, például Schubert, Verdi vagy Bellini darabjainak szolgált alapjául. Hiller szerzeménye sosem jelent meg nyomtatásban, csak egy kézzel írott, valószínűleg egy szalonkoncertre készített kottát ismerünk.

Franz Seraph von Destouches (1772-1844) Münchenben született és 1820-ban költözött Bad Homburgba ahol 1841-ig VI. Frigyes őrgróf zeneigazgatója volt. Öregkorát ismét szülővárosában töltötte. 1787-től 1791-ig Haydn tanítványa és egyidejűleg az Esterházy zenekar csellistája. 1799-ben Karl-August herceg weimari koncertmesternek, majd zeneigazgatónak nevezte ki Hummel elődjeként.

Hiller mestere Nepomuk még Haydn idejében került az Esterházy udvarba, 18o4-ben. A zeneszerzőt élete végéig zongoravirtuózként tartották számon. A koncerten felcsendülő művét ( Variációk, op. 40), Hummel Esterházy Miklósnál töltött utolsó éveiben írhatta, a hercegnek szóló ajánlással. A zenemű Isoudards Cendrillon c. komikus operáján alapszik annak kedvelt indulóját idézi fel és variálja.

Karl Vollweiler (1813-1846) Hanauban született. Zongorázni édesapjától tanult, ugyanúgy mint kortársa, Ferdinand Hillert. Először Frankfurtban és környékén koncertezett, majd Szent Pétervárra költözött. Itt ismerkedett meg Liszttel, aki nagyon nagy hatással volt rá, és akivel jó barátok lettek. Felcsendülő műve, a Trio concertant olasz témákra, zongorára, klarinétra és csellóra íródott, és Donizetti népszerű operatémáit dolgozza fel.

Salverio Mercandante (1795-1870) Nápolyban tanult zeneszerzést. A 19. század egyik legelismertebb és legegyedibb opera szerzőjeként tartották számon, stílusa felismerhető és összetéveszthetetlen. Liszt is nagyra tartotta művészetét. Álom című áriájának dallama igazi sláger, mindenféle átdolgozásban játsszák.

A pármai születésű, zenész családból származó Ferdinando Paёr (1771-1839) kezdetben Bécsben, később Drezdában élt. Rajongói közé tartozott Bonaparte Napoleon, aki Frigyes Ágost szász királytól meg is szerezte udvari zeneszerzőjének, így Párizsban folytatja pályafutását. Korának legnépszerűbb operaszerzője volt. A hangverseny közönsége Eloisa és Abelardo c. kantátáját hallhatja.


Carlo Coccia
Nápolyban született és bár jó barátság fűzte Rossinihoz, pályafutását tragédiájára éppen Rossini sikere árnyékolta be. Coccia 1820-ban emigrált a portugál fővárosba, ahol a Taetro Sao Carlos karnagya lett. Később kis londoni kitérővel visszatért Olaszországba, majd a novarai dóm koncertmestereként működött. Saját stílusát londoni tartózkodása után találta meg, és ekkor sikerült véglegleválni példaképéről Rossiniről.

Felice Blangini Torinoban született, pályafutása a bajor királyi udvarban indult, majd Napoleon testvére, Pauline nevezte ki zeneigazgatójának. A közöttük kialakult szerelmi viszonynak Napóleon vetett véget, és Blanginit Kasselbe küldi zeneigazgatónak. Vezetése alatt a zenekar Németország legnagyobb és legismertebb zenekarává fejlődött.

Franz Schoberlechner (1797-1843) egy bécsi zenekedvelő ingkereskedő fiaként látta meg a napvilágot. Hatévesen ült először zongorához. Ő lett Hummel egyetlen tanítványa Eisenstadtban. Csodagyerek, aki tíz évesen debütál egy bécsi koncerten, Hummel direkt az ő számára írott darabjával. Elismert zongoraművész lesz, mellette komponál és 1818-tól Mária Luisa luccai hercegnő koncertmestere négy éven át, utána szalonzenéjéről lesz híres. Egy koncertturnén ismerkedik meg Sophie dall’Oca szoprán énekesnővel, akit feleségül vesz. A neki írt kortárs áriák egyik a koncerten most hallható Saverio Mercadante is.

Az olasz romantikus opera nagymesterének, Donizettinek még napjainkban is felfedeznek olyan titokzatos szerzeményeit, amelyeket bemutatásuk óta nem nagyon játszottak. Ezek közé tartozik az est folyamán felcsendülő Gianni da Calais, melyből az Addio nembi záró áriát hallhatja a közönség.