Újabb gárdaalakulat, ezúttal aranypalástban?
Rákosi pajtás jóvoltából gyereklányként megtapasztaltam, milyen a lágerélet. Az egyenruhák látványára azóta is érzékeny vagyok. Ezt az érzékenységemet mostanában csak fokozzák az egyre gyakrabban látható képes riportok az egyre sűrűbben felbukkanó, ilyen-olyan sötét színű egyenruhában feszítő gárdákról.
Így történhetett, hogy egy szombat reggel a békés megyeszékhely piacán vásárolgatva, nővéremmel (aki szintén élvezte Rákosi vendégszeretetét egy hortobágyi tanyán, s ezt nem tudja feledni) riadtan torpantunk meg, amikor elénk kanyarodott egy fekete zsinóros ruhás, csizmás, kardos – s urambocsá! még csákó is volt a fejükön! – ifjú csapat, s elmasírozott a főtemplom irányába.
Pár hónappal ezelőtt a főtemplom előtti terecskén a Magyar Gárda tartotta itteni toborzóját, inkább gyér számú bámész lézengő, semmint tolongó jelentkezők gyülekezetében, ezért óhatatlanul beugrott a „megfejtés”: újabb egyenruhatípus, újabb gárdaalakulat!
Féltem.
Aztán hazafelé menve – már egyedül – a templom előtt ismét találkoztam a nyalka fekete sereggel, akik kiegészültek aranypalástos urakkal, és ez nem illett a félelmemet felkeltő emlékek közé. Hát legyőzve riadalmamat, megkérdeztem először egy bámészkodó nézőt, majd megfejtés híján magát az egyik menetelő aranypalástost: mi okból vonulnak?
A kő legördült a válasz hallatán, s 64 évemet meghazudtolva a nővérem után trappoltam, kiabálva, hogy vele is megoszthassam a megnyugtató információt: ne félj, ez csak a mézfesztivál felvonulása!
Hogy fejezzem be? Bárcsak...? Bárcsak...!
Harmadszor már nem találkoztunk, mert én értem hamarabb vonulásuk végcéljához, a mézfesztivál kiállítását és vásárát befogadó művelődési központhoz, annak könyvtárába igyekezvén. Az előcsarnokban sorakozó pultoknál békés és derűs eladók és nagyszámú vásárló tolongott, gyönyörködve az aranyszínű üvegek változatos árnyalatú soraiban, kóstolgatva az ízletes csemegét.
Hogy megkönnyebbülésem teljes legyen, pénztárcámat is megkönnyítettem egy kis üveg illatos kakukkfűméz árával.
Török Réka
Kustánszeg
