Tűz a stadionokra
Két hete a világsajtó vezető témái közé tartoznak a brazíliai tüntetésekről szóló hírek. Hivatalos adatok szerint az ország több mint négyszáz városában mintegy kétmillió ember volt az utcákon. A kezdeti békés, a villamosjegyek árának emelése ellen indult megmozdulásokat a rendőrség erőszakkal oszlatta fel. Az összecsapásoknak számos sebesültje és halottja is van, de a legtöbb városban a tiltakozások továbbra is békések. A brazíliai események hátterével foglalkozik KASZA LÁSZLÓ hírmagyarázata.
Az angol The Economist címlapján a Rio de Janeiró-i híres Krisztus-szobrot rakétává stilizálta, és alája ezt írta: „Brazília felszáll.” Valóban. Az, ami a dél-amerikai kontinens legnagyobb, százötvenmilliós országában történik, ha felszállásra nem is, de egyfajta megújulási kísérletre utal. Tüntetés tüntetést követ. Az ok – két hét távlatából – nevetséges. Sa~o Paulo polgármestere három reálról három ötvenre emelte a villamosjegyek árát. A város diákjai az utcára mentek. De két nap múlva már nemcsak az áremelés visszavonását követelték – aminek a polgármester közben eleget tett –, hanem azt kérdezték transzparenseiken: „Stadionokra van pénz, oktatásra, egészségügyre nincs?”
Az egyszerű kérdés országos visszhangot kapott, majd kibővült, átalakult. A fővárosba már így érkezett meg: „Az iskolák omladoznak, az egészségügy csak hálapénzzel működik, de korrupció és új stadionok vannak – jól van ez így?” Az elmúlt hetek tüntetései bizonyítják, hogy a lakosság hetven százaléka (közvélemény-kutatási adat) szerint nincs jól. Ezért tüntetnek.
Foci és éhezés
Brazília a katonai diktatúra után, a korábbi Lula da Silva és utóda, Dilma Rousseff államelnök idején a kontinensen addig nem tapasztalt gazdasági fellendülés színtere volt. Csökkent az infláció és a munkanélküliség, külföldi nagyvállalatok szívesen invesztálnak az országba, mert a gazdasági és politikai helyzet stabil. A rendszer demokratikusabb, mint bármikor, a társadalmi egyenlőtlenség csökkent. A hírhedt szegénynegyedek lakóinak milliói kerültek fel a középosztály alsó rétegeibe.
Brazília a feltörekvő országok között az első helyen áll. Elnök asszonya, Dilma Rousseff, csakúgy, mint elődje Lula, tekintély a világpolitikában. A tüntetések mégis jogosak. Még sok a tennivaló. A társadalom huszonegy százaléka, tehát csaknem minden negyedik ember analfabéta. Tizenhárommillió alultáplált él itt, ahol hálapénz nélkül nincs orvosi ellátás.
Dilma Rousseff elnök asszony elhalasztotta látogatását Japánba, és a múlt pénteken tévébeszédben reagált az eseményekre. Kijelentette: „Hallom és értem az utca szavát. Tudom, hogy a tüntetők a korrupció megfékezését és a közpénzek elfecsérlésének megakadályozását követelik. Bejelentem, hogy a tartományi miniszterelnökökkel paktumot dolgozunk ki a követelések teljesítésére. Az olajból származó bevételeket az oktatás és egészségügy helyzetének javítására fordítjuk. Iskolákat építünk, külföldről orvosokat hozunk az országba. Az új stadionokat a tartományoknak kell fizetniük. Nem tűröm, hogy az országos költségvetésből egyetlen centet is fordítsanak ezekre a célokra.” A közéletben az „ellenőrzés és egyensúly” elvének fokozott alkalmazását jelentette be az elnök asszony.
Szociológusok szerint a mostani tüntetők nagy része a szegénysorból a középosztályba feljutott rétegből és azoknak a gyerekeiből kerül ki. Először vannak abban a helyzetben, hogy hallassák véleményüket, és ezt belátják „odafent” is. Ők is rajonganak a labdarúgásért, mint az egész brazil társadalom, de feltűnik nekik a sportlétesítményekre és a szociális intézményekre kiadott pénzek közti aránytalanság.
A jövő évi labdarúgó-vb alkalmából hét új stadiont építenek, és további ötöt újítanak fel. köztük a brazil labdarúgás Mekkáját, a Riói Maracanát. Az új stadionok közül többet ritkán lakott tartományokban építenek, ahol a befolyásos helyi miniszterelnök saját tekintélyének ápolására és újraválasztási esélyeinek növelésére harcolta ki a stadionépítést. Arról ugyan nincs hír, hogy közülük egyik a saját vidéki háza elé építtetne stadiont, de biztosra vehető, hogy a környék potenciális nézőinek hiányában ezek jelentős része kihasználatlanul marad a vb után. A jövő évi világbajnokság tizenegymilliárd eurójába kerül a brazil adófizetőknek. Ez több mint az utóbbi három vb összköltsége együtt. Biztosra vehető, hogy ennek az összegnek jelentős része korrupt funkcionáriusok zsebében landol.
Közmilliók, magánzsebek
Blatter FIFA-elnök Rióban tett mostani látogatása után látott napvilágot a hír, hogy a felújított Maracana Stadionban az amerikai Budweiser sörgyár és csakis az árulhat sört. Ez azért is meglepő – pontosabban a korrupt helyi viszonyok ismeretében egyáltalán nem az –, mert a brazil stadionokban teljes szesztilalom van, így feltételezhető, hogy a Blatter és a FIFA ismét gazdagabb lesz néhány millióval.
A brazil közvélemény ezen sem lepődik meg. Számára ismeretes a hazai és a nemzetközi labdarúgó-szövetség korrupt volta. Brazíliából származik a sportvilág korrupciós királyának ismert Joa~o Havelange, aki huszonnégy évig volt a FIFA elnöke, és akit egy svájci bíróság tavaly végre jogerősen elítélt korrupció miatt.
Vele együtt állt a bíróság előtt veje, Ricardo Teixeria, a brazil labdarúgó-szövetség volt elnöke is. Azzal vádolták őket, hogy négymillió svájci frankot vettek fel egy sportközvetítő cégtől, pályázataik kedvező elbírálásának fejében. Mindketten kifizették a büntetést, feladták tiszteletbeli elnöki posztjukat a NOB-ban és FIFA-ban. Teixeria ezután Miamiba menekült a további rendőrségi vizsgálatok elől. Havelangét kilencvenkilenc éves kora védi a börtöntől.
Fontos megjegyezni, hogy a tüntetések nem a futball ellen irányulnak. A brazilok – csakúgy, mint mi magyarok – őrültjei a labdarúgásnak. (A különbség csupán annyi, hogy náluk futball van, nálunk meg annak egy primitív változata, a foci.) Még azt sem kifogásolják, hogy a Santosból most Barcelonába igazolt huszonegy éves új csillag, Neymar da Silva Santos egy hónap alatt keres annyit (nyolcszázezer eurót), mint egy brazil egyetemi tanár – egész évben.
