Tusk és a Polgári Platform újabb négy évet nyert

Donald Tusk a választások estéjén szemmel láthatóan fáradtan, de boldogan, karján csinos szőke feleségével (egyikőjükön sem látszik életkoruk, már 35 éve egy párt alkotnak), és egy hatalmas fehér-piros, nemzeti szinű rózsacsokorral jelent meg a kamerák előtt. A jelenlegi és jövőbeli miniszterelnök kimerültsége teljesen jogos: a választások szimbólumává vált „Tuskobusszal” végigjárta az országot, a kampány egyértelműen az ő személyére épült és nem egyszer igen kellemetlen szituációt oldott meg. (A kampány egész ideje alatt az ellenzék által legtöbbet idézett felvétel pl. az az eset volt, amikor egy csődbe ment paprikatermesztő a kormányfőnek szegezte a kérdést: „Miniszterelnök Úr, hogyan éljünk?” A „bátor kérdező” pár nappal később Kaczynskiék nagygyűlésének fő szónoka volt.)

A kormányfő a sikert hozó vasárnap este nagyon rövid beszédet mondott, amelyben az eddigi politika folytatását ígérte, felgyorsítva Lengyelország fejlesztési folyamatait. A lehetséges koalíciós partnerről vagy partnerekről nem ejtett szót, de a lengyel TV riporterének nyilatkozó külügyminisztere, aki várhatóan ismét a lengyel diplomácia élére áll a kormányalakítás után, jelezte, hogy a harmadik helyen bejutott Palikot Mozgalmával nem szívesen kormányoznának együtt.

A Jog és Igazságosság pártjának székhelyén olyan eufórikus hangulat uralkodott, mintha a párt győzött volna a választásokon. A pártvezért, a repülőgép-balesetben elhunyt államfő, Lech ikertestvérét, Jaroslaw Kaczynskit hatalmas ováció fogadta. Elismerte a PO győzelmét, és a demokratikus választási eredmények tiszteletben tartását jelentette be, de megingathatatlan volt hitében, hogy eljön még számukra a győzelem napja, „lesz még Varsóban Budapest!” Ezzel politikai példaképére, Orbán Viktorra hivatkozott a lengyel radikális jobboldali párt vezetője, aki megismételte pártja választási szlogenjét: Lengyelország többet érdemel!

Választási stábjának egyik tagja közvetlen az exit-pol eredmények ismertetése után előrehozott választásokat vízionált, mondván, az ideáig kormányzó párt úgysem tud majd eleget tenni a nehéz idők kihívásainak, amelyek Lengyelország előtt állnak. (Ezt a lehetőséget maga a pártvezér sem zárta ki beszédében, mondván: majd meglátjuk…) Amikor a TV riportere megkérdezte, vajon a vereségben szerepet játszottak-e Kaczynski Angela Merkerre és a németekre vonatkozó szerencsétlen mondatai, a válasz egyértelműen tagadó volt – noha ezek a kijelentések nemzetközi botrányt és hazai felháborodást váltottak ki.

A választások legnagyobb meglepetése az a Janusz Palikot, akinek mozgalmával (RP) senki sem számolt igazán. Palikot valaha a PO tagja volt, sőt parlamenti frakciójának vezető-helyettese. A szakértők nem számoltak azzal, hogy hetek alatt hihetetlen népszerűségre tett szert, elsősorban a fiatalok körében. Hogy ebben döntő szerepe volt-e annak, hogy a katolikus konzervatív lengyel társadalomban szinte elképzelhetetlen képviselő-jelölteket indított, ezt még nem lehet lemérni, az azonban kétségtelen, hogy meglepetésként hatott: egyik jelöltje egy olyan transzszexuális, akit nemrég operáltak nővé, egy másik körzetben egy bevallottan homoszexuális férfi, de van olyan képviselője is, akit jogerősen elítéltek ittas vezetésért. Emellett nem lehet véletlen az sem, hogy Palikotot – aki maga is multimilliomos -az ország több helyén a leggazdagabb vállalkozók támogatták.

Programjában olyan baloldali és liberális elemek vannak, mint az állam és az egyház szétválasztása, az egyháziak adómentességének megszüntetése, az abortusztörvény liberalizációja, a könnyű drogok elfogadtatása. Ez utóbbi az, ami miatt a győztes PO már hetekkel ezelőtt kizárta, hogy koalíciós partnerként számításba vegye az RP-t. A választási estén Palikot nyilvánvalóvá tette: ha nem is a kormányon belül, de akár kívülről is bizonyos esetekben támogatni fogja a következő Tusk-kabinetet.

A negyedik helyre került 8,2 százalékával az a lengyel parasztpárt (PSL), amely az előző kormány koalíciós partnere volt. Vezetője, Waldemar Pawlak több ezer kilométert utazott a kampány során, s már akkor magabiztos volt, hiszen kijelentette, pártja benne lesz a következő kabinetben is, sőt egyszer azt is elmondta, örülne, ha ő maga megint gazdasági minisztert (és egyben miniszterelnök-helyettes) lehetne. A választási estén nagyon visszafogott és diplomatikus volt, nem akart nyilatkozni a PSL koalíciós lehetőségeiről.

Ha a Polgári Platform győzelme történelmi, ugyanez elmondható a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) vereségéről. Még soha nem szereztek ennyire kevés szavazatot (8,2 százalék), s még soha sem előzte meg őket a PSL. Grzegorz Napieralski, a szövetség fiatal vezetője nem is állt a kamerák elé vasárnap este – kérdés, nem kerül-e vezetői posztjába ez a vereség, mert a választások előtt arról beszélt: ha 15 százalék feletti eredményt ér el pártja, az győzelem, ha 13 százalék alá kerül, az vereségnek számít, s akkor átadja székét. Az elemzők szerint a harmadik helyen végzett Palikot vitte el az SLD szavazóbázisának nagy részét, de még ez sem magyarázza a baloldal ilyen mértékű földbe döngölését. A párt vezetőhelyettese is értetlenül áll a történetek előtt, mint mondta, kiváló programjuk volt, remek embereik, a baloldali kisebb szervezetek is összefogtak.

Nem került be a parlamentbe, mert nem érte el az öt százalékot a Lengyelország a Legfontosabb (PJN) nevű, Kaczynskiék soraiból kivált kis jobboldali párt, s legnagyobb bánatukra állami támogatást sem kapnak, mert még a 3 százalékot sem érték el. Ugyanez a sorsa a Lengyel Munkapártnak (PPP) is.

A szenátusi eredmények még inkább a PO győzelmét hozták, a 100 mandátumból 63 az övék, 31 a PiS-é és csupán kettő a Lengyel Parasztpárté, a maradék egyéni jelöltek között oszlik el.