Turbókapitalizmus

HERSKOVITS ESZTER írása

Bőgel György közgazdász, a CEU Business School oktatója azt mondja: alapvetően hibás a „közösségi gazdaság” elnevezés, ugyanis ez a gazdasági forma nem a közösségépítésről szól. A kifejezés inkább illene az egykori téeszekre, az izraeli kibucokra vagy olyan kezdeményezésekre, amikor falvakban egyes utcák lakosai összefognak, és közösen vesznek fűnyírót, amit aztán felváltva használnak.

Amit a köznyelv „közösségi gazdaságnak” nevez, azt „turbókapitalizmusnak” hívná Bőgel.

A két legnagyobb és legismertebb szolgáltató valóban nem közösségi alapokon működik. Az Uber-sofőrök pénzért osztják meg autójukat, és a közösségi szállásadói alkalmazásra, az Airbnb-re regisztrált lakástulajdonosok sem jótékonyságból fogadják be vendégeiket.

Tágabban értelmezi a közösségi gazdaság fogalmát Redl Zsófia, a Doppio Creative Digitális Marketing Ügynökség ügyvezetője. Ő ide sorolja a valóban közösségi alapon szerveződő, nonprofit kezdeményezéseket is. Például a CouchSurfinget, ahol ingyen szállást kínálnak egymásnak a felhasználók. Ők döntik el, kit mikor és mennyi időre látnak vendégül. Cserébe később a szállásadó is eltölthet valamennyi időt a nála vendégeskedő házában.

Az itthon még csak webes alapon működő Miutcánk.hu az egy környéken lakókat szervezi csoportokba. A közösségi oldal virtuális utcai üzenőfal: akinek szüksége van gyermekfelügyeletre, fúrógépre vagy kerti eszközre, megírja, a szomszédok pedig kisegítik.

Persze az is igaz, hogy a modern, szoftveres közösségi gazdasági alkalmazások többségénél valóban pénzért talál egymásra kereslet és kínálat. Ilyen a Budapesten már működő Yummber is: ételadagokat kínálnak pénzért egymásnak a regisztrálók. A hobbiszakácsok, vagy akik csak túl sokat főztek ebédre, ezen az alkalmazáson keresztül szereznek vendégeket az otthoni „morzsabálba”, a megmaradt étel eltüntetésére.

Az e-Bay és a magyar Vatera is a közösségi gazdasági szolgáltatások két „őstípusa”: itt sem hivatásos kereskedők, hanem „civil” árusok hirdetik használt, megunt árucikkeiket.

Redl Zsófia hangsúlyozza: a tulajdonmegosztáson alapuló szolgáltatások radikális szemléletváltást jeleznek. A felhasználóknak már nem jelent értéket a birtoklás, a magántulajdon. Amerikában sokan a saját autójukról is lemondanak, mert Uberrel olcsóbban és kényelmesebben juthatnak el bárhová.

– Itthon ez összefügg a Z generáció megjelenésével is – folytatja Redl. – Ők azok, akik a kilencvenes évek végén születtek, nincsen bennük az államszocialista idők beidegződése a magántulajdon fontosságáról. Nekik már nem ad biztonságérzetet, ha saját lakásuk van: jól érzik magukat albérletben is. Nem zavarja őket, ha más autóját vagy háztartási eszközeit használják.
Persze kérdés, hogy ez csupán életkori sajátosság-e. Vagyis előfordulhat-e, hogy előbb-utóbb ez a generáció is a klasszikus tulajdonviszonyokat részesíti majd előnyben? De az is lehet, számukra már tartósan ez a követendő életforma.

Bőgel György fontosnak tartja, hogy a „turbókapitalizmus” – ahogyan ő nevezi – gazdaságilag versenyképes, ezért is egyre népszerűbb. Nagyjából egyszeri jelentősebb költsége van: a szoftver megírása, az pedig viszonylag költséghatékonyan és egyszerűen sokszorosítható. Sőt a szoftver könnyedén át is alakítható. Például az Uber programja „átváltozhat” biciklis futárszolgálattá vagy kereskedői alkalmazássá is. Az Uber esetében nincs szükség taxis diszpécserközpontra, hiszen a szoftver segítségével találnak utast a sofőrök. Az Airbnb sem fizeti a szállodai recepciós szolgálatot, az adminisztrációt, ahogy a használtcikk-kereskedőknek sem kell kalkulálniuk a bizományi áruházakban megszokott többletköltségekkel.

A hagyományos gazdasági szektorok szereplőinek szinte mindegyike súlyos fenyegetésnek tartja a közösségi gazdasági alkalmazásokat. Noha Csepreghy Nándor miniszterhelyettes nemrég egy pódiumbeszélgetésen azt mondta: becslése szerint itthon a szállásadói piacból legfeljebb öt százalékkal fog részesedni az Airbnb, a szállodaipari szereplők több fórumon is hangot adtak már aggodalmuknak a vállalkozás hazai terjedése miatt. Ugyanakkor az Airbnb-nek köszönhetően bővült a turizmus, hiszen sokakat vonz az olcsó és egyszerűen lefoglalható szálláslehetőség. De az is igaz: Budapesten az Airbnb külföldiekre szabott árai miatt a hosszú távú albérletek ára is tetemesen megugrott.

A taxistársaságoknak, mondják szakemberek, meg kell találniuk az új, akár kizárólagos ügyfélkörüket – ilyen lehet a nagyvállalati szektor –, különben az Uber hosszú távon végleg felválthatja a hagyományos személyszállítást.

Másfelől azért szépen megfér egymás mellett a hagyományos és a közösségi gazdaság. Csakhogy az utóbbi szabályozása egyelőre fejfájást okoz a döntéshozóknak. A legnehezebb a törvények betartatása: több tízezer magányos munkavállalót nehezebb ellenőrizni, mint egy hagyományosan felépülő vállalat szabályosan bejelentett alkalmazottait. Ráadásul míg az alkalmazások folyamatosan és rohamtempóban fejlődnek, a szabályozás lassabban követi az életet az egyeztetések és a szakmai lobbitevékenységek miatt.

– Pont olyan ez, mint anno az offshore cégek megjelenése. A törvényhozók sok esetben a mai napig tehetetlenek az adóelkerülés ezen formájával szemben – állítja Bőgel György.
Próbálkozások azért itthon és külföldön is vannak. Egy új hazai törvénymódosítás értelmében személytaxi-szolgáltatás csak tevékenységi engedéllyel végezhető, és leveszik a rendszámát azoknak az uberes autóknak, amelyek sofőrjei nem tették le az engedély megszerzéséhez szükséges vizsgákat. Észtországban viszont az adóhatóság megállapodott az Uberrel: azonnal értesítést küldenek a hatóságnak, ha valamelyik sofőrjük fuvart vállal.

Az Airbnb egyik fő problémája, hogy a szállásadók nem jelentik be magukat. Külföldön ezt úgy próbálják megoldani, hogy kötelezik magát az Airbnb-t az idegenforgalmi adó megfizetésére, így a cég érdekeltté válik abban, hogy ezt az összeget megkapja a lakástulajdonosoktól. Magyarországon a NAV véletlenszerűen ellenőrizte az Airbnb-re regisztrált lakástulajdonosokat. A vizsgálatok eredményéről egyelőre nincs hír.

Azzal mindenképp számolni kell, hogy a közösségi gazdaság – vagy turbókapitalizmus – feltartóztathatatlanul terjed. Lehet kísérletet tenni a megállítására, de csak a piacgazdaságon kívüli eszközökkel: bojkottal, állami beavatkozással, szakszervezeti megmozdulásokkal. Csakhogy akkor kérdés, minek az alapján válogatnak a közösségi alkalmazások között. Ha a fordítók, honlaptervezők dolgozhatnak a szoftverek segítségével – és miért ne dolgozhatnának –, akkor az Uber-sofőröknek milyen alapon tilthatnák meg, hogy ők is ugyanilyen eszközökkel végezzék a munkájukat?