Trianonról önsajnálat nélkül

Hajnal úr újfent elmondja a Trianonnal kapcsolatos, unalomig ismert önsajnáltató érveket, azt, hogy milyen következményekkel járt a magyarságra nézve, milyen tragédia volt. Kétségtelen.

Arról azonban az elmúlt években, évtizedekben jóval kevesebbet beszéltek (ha egyáltalán beszéltek), és Hajnal úr sem szól róla, hogy mi vezetett Trianonhoz, mik voltak annak évekre, évszázadokra visszanyúló előzményei. Pedig érdemes lenne!

Kevéssé ismert tény – gondolom, elsősorban azért, mert történelemtanításunkban gondosan elhallgatták –, hogy a magyarság a Kárpát-medencén belül soha nem volt többségben. Becslések szerint a magyar nemzetiség aránya a 18–19. században a népességnek mindössze harmada volt. Az 1830-as években elvégzett első felmérés szerint 37,36 százalék. Még 1910-ben, az első világháború előestéjén is csak 48,12 százalék volt az ún. történelmi Magyarországon a magyarság aránya, az erőltetett asszimiláció ellenére. Kevés világosan gondolkodó politikusunk ismerte csak fel (köztük Széchenyi István), hogy a Monarchia megmentésének egyetlen lehetősége a nemzetiségekkel való kiegyezés. Ezt azután a szabadságharc bukásának tapasztalatai is indokolttá tették volna.

Mint tudjuk, nem ez történt. Folytatódott az erőltetett magyarosítás. Így igen nagy létszámú, nemzeti érzéseiben megsértett, akaratuk ellenére asszimilációra kényszerített kisebbséggel indította el a Monarchia a világháborút. El is vesztettük.

1918 májusában, tehát néhány hónappal az összeomlás és nem egészen egy évvel a Tanácsköztársaság előtt készítették el a Közép-Európa-tervet a Monarchia föderalizációjáról az amerikai elnök által megbízott szakemberek. E szerint Magyarország „elvesztette” volna Horvátországot – amely mellesleg sosem volt magyar –, külön szövetségi állam lett volna Erdély. Új határ délen a Dráva–Duna-vonal, a területi és népességbeli veszteség 20 százalék, a népességben a magyarság aránya mintegy kétharmad lett volna. Erdélyben a románság ugyan többséget alkotott volna, a magyarok (székelyek) egyharmadát adták volna a lakosságnak, de jogaik védelmében intézkedéseket hoztak volna. (Forrás: Magyarok a Kárpát-medencében, összeállította és szerkesztette: Glatz Ferenc). Így ugye kissé másként nézett volna ki a békekötés utáni Magyarország!

Hát nagyjából ennyit arról, hogy mi vezetett Trianonhoz. Nem a nagyhatalmak „gonoszsága”, és nem a Tanácsköztársaság, sokkal inkább politikusaink ostobasága.

Másik megjegyzésem Hajnal úr azon megállapításával kapcsolatos, miszerint „ha nincs Trianon, nincs 45 év kommunizmus”. A kommunizmus a Wikipédia meghatározása szerint az a társadalmi forma, amelyben minden tulajdont a közösség vagy az állam birtokol, és valamennyi polgár egyenlően részesül a javakból, többé-kevésbé igényeik szerint. Ha valaki úgy véli, hogy Magyarországon volt kommunizmus, az vagy nem itt élt, vagy nem tudja, mit beszél.

Szegő László
E-mail