Töltények apja – Pillantás a szaúdi színfalak mögé
Gyerekkoromban hallottam egy történetet a szomszédos falu, Szamoskórod református lelkészéről, akit egy nap bekérettek a szatmárnémeti főpostára. Behívták egy irodába, kisiskolás lánya a folyosón maradt. Soha többé nem jött ki, este a zárás után az egyik takarító vitte haza a kislányt. A lelkész szögesdrótba tekert, megcsonkított holttestét egy év múlva találták meg a bukaresti Herastrau-tóban. Azt is mindig elmondták, hogy ez már csak a múlt, én pedig szerencsére olyan korban születtem, amelyben ilyen gyalázatos események nem fordulnak elő. Romániában nem is történnek már ilyen esetek, Szaúd-Arábia azonban, úgy látszik, éppen ilyen módszerekkel hallgattatja el nemkívánatos állampolgárait.
Az október elején különös körülmények között eltűnt szaúdi újságíró, Dzsamál Hasogdzsi befolyásos medinai családból származik. Felmenői a törökországi Kayseriből vándoroltak az Arab-félszigetre, és rövid időn belül fontos pozíciókhoz jutottak. Dzsamál nagyapja Damaszkuszban végezte orvosi tanulmányait, majd 1925-ben Mekkába visszatérve a király, Abdul Aziz udvari orvosa lett. Ezzel megalapozta családja jövőjét. Egyik fia, Adnan már húszéves korára az ország fegyverkereskedelmét irányította, ezzel pedig olyan vagyonra tett szert, hogy a nyolcvanas években a világ egyik leggazdagabbjaként tartották számon.
Mindemellett jó barátja és üzlettársa volt Ghaith Pharaonnak is, annak a kétes hírű üzletembernek, akit Orbán Viktor csak professzorként emlegetett. A család másik, nagyobb ismertségre szert tett tagjának neve világszerte ismerősen hangzik. Ő volt Dodi Al-Fayed, Diana hercegnő szeretője, Dzsamál első unokatestvére.
Dzsamál Hasogdzsi, ahelyett hogy a királyi családhoz kötődő szálait kihasználva sikeres fegyver- vagy olajkereskedő lett volna, inkább újságíró lett. Sokáig a Watan című újság szerkesztőjeként dolgozott. Enyhén kritikus cikkeit a rendszer nemcsak megtűrte, de arra is felhasználta, hogy így tartsa fenn a sajtószabadság látszatát. Mikor egyik írásában komolyabban nekiment a vallási vezetőknek, elbocsátották.
Miután nagy nehezen vissza tudta szerezni a vezetés bizalmát, az Al Arabiya csatornánál kapott műsort. Első vendége egy bahreini ellenzéki aktivista lett, és a műsort még aznap megszüntették. Ő véglegesen közellenséggé vált. Feddhetetlen volt, nem voltak szeretői, sem zavaros pénzügyei, pazarló költekezései. Vallásos életet élt, nem volt mivel megzsarolni. Sőt gyakran felemelte a szavát Szaúd-Arábia legnagyobb politikai ellenfelei, mint Katar vagy a Muszlim Testvériség ellen is, ezzel pedig rámutatott, hogy ő nem külföldiek által hazája ellen pénzelt propagandista.
Írásait olyannyira veszélyesnek találták, hogy 2016-ban, attól tartva, hogy Donald Trump amerikai elnököt fogja kritizálni, Szaúd-Arábiában nem jelenhetett meg többé a véleménye. Ő maga az Egyesült Államokba költözött. Nem sokkal később otthon maradt fiának a hatóságok megtiltották, hogy elhagyja az országot. Dzsamál közben Washingtonból Isztambulba költözött, és a The Washington Postnak kezdett írni. Halála előtt néhány nappal arról beszélt egy barátjának, hogy intézetet szeretne létrehozni, ahol arab értelmiségieknek adnak helyet arra, hogy a fiatal generációt az emberi jogok és a demokrácia fontosságára tanítsák. Abban bízott, hogy a kezdeményezés hatalmas lépést jelent, hiszen az arab fiataloknak sokkal hitelesebben hatna, ha saját nyelvükön, a saját országaikból érkező emberek magyaráznák el, mi is a demokrácia lényege. A szaúdi vezetésnek valószínűleg ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Mohamed bin Szalman trónörökösElgondolkodtató Dzsamál sorsa. Ahelyett hogy rokonaihoz hasonlóan ő is a rendszer kedvezményezettjévé vált volna, inkább bírálója lett. Azzal, hogy szaúdi létére rendszeresen kiállt a demokrácia mellett, szembement a demagóg kifogással, miszerint a Nyugat azért támadja a monarchia politikáját, mert iszlamofób, és irigyli az uralkodócsalád vagyonát. Brutális meggyilkolása is jól mutatja azonban, hogy Szaúd-Arábiában valami nagyon nincs rendben.
Az eredeti öröklési rend szerint az alapító Abdul Aziz fiai egymást követték a trónon. A jelenleg is regnáló Szalman a hetedik a sorban. 2015-ös hatalomralépése után szakított a korábbi renddel, és nem harmincegy öccse közül nevezett ki valakit trónörökösnek, hanem fiát, Mohamed bin Szalmant. Lépése megosztotta a közvéleményt. Voltak, akik abban reménykedtek, hogy a koronaherceg fiatal kora miatt reformokat hoz az országba. Mások viszont a trón várományosát egyszerű pszichopatának tartják, aki mindent megtesz azért, hogy hatalmát megtartsa.
Szalman fiának Töltények apja a beceneve. Egyszer, még tizenévesen megtetszett neki egy rijádi ház. Tulajdoni lapot hamisított, amellyel igazolni akarta, hogy az ingatlan az övé. A hatóságok elutasították a kérelmét.
Másnap az ügyben eljáró bíró levelet kapott tőle, amelyben két töltény volt, és egy üzenet, hogy választhat a golyók és a tulajdoni jog hitelesítése között. A történetre és ezzel szerzett becenevére a herceg nagyon büszke.
Hatalmas költekezésekbe kezdett, miután apja trónra lépett. Ő vette meg pár éve Leonardo da Vinci képét, a Salvator Mundit 450 millió dollárért. Az évszázad legdrágább ingatlanvásárlása is a nevéhez fűződik, 300 millió dollárért vett magának palotát. Apja már idős, nyolcvankét éves, Alzheimer-kórral és demenciával küzd, azaz döntésképtelen. Nem tudni, mennyi ideje van még hátra, fia éppen ezért mindent megtesz, hogy bebiztosítsa nem éppen jogos koronahercegi státuszát. Tavaly, miután kinevezte magát korrupció elleni biztosnak, unokatestvéreinek és nagybátyjainak tucatját tartóztatta le hűtlen kezelés vádjával. Csak olyan rokonok kerültek gyanúba, akiknek nem tetszett az új öröklési rend.
Azoknak is igazuk lett viszont, akik a fiatal hercegtől reformokat reméltek. Szavazati jogot kaptak a nők a helyhatósági választásokon, már kocsit is vezethetnek. Az erkölcsrendészek már nem tartóztathatnak le senkit, igaz, ezzel elvesztette legnagyobb támogatóját, a klérust. Most először fordult elő, hogy a vallási vezetők nem értettek egyet a trónörökössel. Lassan, de fogy az olaj is, és Mohamed az olaj utáni időkre akarja felkészíteni országát. Idén az ország történelmében először bevezették az áfát. Tervezik az egészségügy és az oktatás privatizációját, ami nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy az állampolgárok elesnek az élethosszig tartó alanyi jogú ingyenes egészségbiztosításuktól. E lépések nem okoztak osztatlan sikert a lakosság körében.
A koronaherceg harcol az utódlásból kiesett rokonai, a reformjait ellenző imámok, a gazdasági újításaival elégedetlen állampolgárok és a rendszert kritizáló újságírók ellen is. A gyilkosság viszont átlátszó volt ahhoz, hogy azt gondolja bárki is, ezt titokban akarták tartani. Inkább üzenet akart lenni, hogy a Töltények apja azt tesz, amit akar.
